Képviselőházi irományok, 1884. VI. kötet • 173-238. sz.

Irományszámok - 1884-195. Törvényjavaslat, a magyar kir. államvasutak s ezek gépgyára, valamint a diósgyőri vas- és aczélgyár és a vasművek forgó tőkéjének beszerzéséről

195. szám. 133 s a diósgyőri vas- és aczélgyárnak együttvéve 3.500,000 frtban megállapított forgó tőkéjével akként, hogy ezen forgó tőke az államvasutak 10.670,000 frtnyi forgó tőkéjével egy egészet képezzen s az akként együttvéve 14.170,000 frtot tevő forgótőke szükség esetén ugy a vasutak, mint a gyári vállalatok által is igénybe legyen vehető. Az állami vasutak gépgyárának, valamint a diósgyőri vas- és aczélgyárnak 3.500,000 frttal megállapított forgó tőkéjénél az eddig szerzett tapasztalatok szerint mellözhetlennek látszó szükséglet vétetett alapúi. Ezen vállalatoknál a hasonló magánvállalatok forgó tőkéje irányadónak nem volt tekinttó egyrészt, mert a magánvállalatok szükségleteik nagyrészét hitel utján szerezhetik be, váratlanul előálló kiadásaikat hitelök igénybevétele utján fedezhetik s ezen kivül jobbára váltók által fedezett követeléseiket a pénzintézeteknél leszámítolhatják, míg az állami vállalatok mindezen esetekben saját tökéikre utalvák. Ezen körülmények figyelembevételével volt szükséges ezen gyárak forgó tőkéjét 3.500,000 frtban megállapítani, hogy ez által az üzemnek fenakadás nélküli folytatása s eladási és szállítási ügyleteknek sikeres kötése biztosittassék. Ugyanoly módon, mint az állami vasutak gépgyáránál s a diósgyőri vas- és aczélgyárnál, óhajtom a kir. vasművek forgó tökéjét is szabályozni s egy külön állandó javadalmazásban megállapítani. A kincstári vasművek forgó tökéje ez ideig szabályozva nem volt, hanem a mutatkozó szükséglethez képest az állami pénztárak készletei használtatnak fel. A kincstári vasművek forgó tökéje szükségletét 4 millió frtban vélem megállapitandónak, mely Összeg meghatározásánál ugyanazon szempontok voltak irányadók, melyek fentebb az állami vasutak gyáraira nézve előadattak. Ezen műveknél a forgó tökét legnagyobbrészt a beszerzett anyagok és a készletben levő félgyártmányok képviselik, melyek értéke 1883. végével 3.123,000 frtot tett, 1834. végével ezen érték határozott összegben még meg nem jelölhető, a vasművek termelési képességének folyamatban levő fejlesztése mellett azonban a javaslatba hozott 4 millió frtot mindenesetre eléri. Ezen anyagszerek beszerzése és félgyártmányok termelése által a vasművek tényleges nettó eredménye az előirányzattal szemben kedvezőtlenebb volt 1880-ban . 669,391 frttal 1881-ben 106,421 > 1882-ben 632,617 > 1883-ban . - • 845,090 * 1884-ben . . . 1.872,682 > összesen . . 4.126,101 frttal. Ezen kedvezőtlen eredmény folytán, mely részben túlkiadások, részben a készletek el nem árusításából eredő bevételi hátramaradásokból származik, a javaslatba hozott forgó töke összegének megfelelően kerek összegben 4.100,000 frt az alant elöadandók szerint szintén a pénztári készletek terhére fedeztetett. A fentebbiek szerint az emiitett állami magánvállalatok forgó tökéje a nélkülözhetlen szükséghez képest lett megállapítva s minthogy e czélra a törvényhozástól eddig fedezetet nem nyertem, ezen összegeket a lefolyt években, részint ezen üzletek jövedelmi feleslegeiből, részint a meglevő pénztár készleteiből kellett fedezni, s ezen ekként felhasznált összegek a vasművek kivételével nem a végleges elszámolásban, hanem az átfutó kezelésben nyertek kifejezést. A nevezett vállalatok forgó tőkéjét törvény utján bizonyos maximális összegben állandóan meghatározni nem volna czélszerű, mint ezt a közmunka- és közlekedésügyi minister az 1881.