Képviselőházi irományok, 1884. V. kötet • 122-172. sz.

Irományszámok - 1884-150. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a polgárositott magyar határőrvidéken fennálló házközösségi intézmény megszüntetéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában

152 150, szám. mely függésnek, ugy az ily állapotból könnyen származható érdek-ellentétnek a családi életre s a gyermekek testi biztonságára is a legkárosabb következményei lehetnének. Azon kivül a gyermekek osztályrészeinek külön kiadatása által csökkentetnék a hitelképes­ség, holott e törvényjavaslat éppen ellenkezően a hitel emelését is czélozza; és végül, ha figye­lembe vétetnek a gyermekeknél, különösen zsengébb korban előforduló sürübb halálozási esetek, mindenik gyermek részének külön kiosztása esetében a volt határőri családoknál a hagyatéki tárgyalások rendkívül felszaporodnának s azok költségei igen terhelnék kis vagyonaikat. Ezen tekintetek ugy Torontál- és Temesmegye közönségének volt határőrvidéki lakosságuk érdekében a képviselőházhoz intézett felterjesztései, melyek a házközösségi élet és viszonyok közelebbi megfigyelése s úgyszólván mindennapi tapasztalatok alapján igen meggyőzően ecse­telték a fejenkénti osztály feltétlen keresztülvitelének hátrányait, az igazságügyi bizottságot azon meggyőződésre vezették, hogy a szülő és gyermekei közti természetes viszony fentartása, az eddig szerzett jogok figyelembevétele, s a vagyon nagyobb szétdarabolásának megakadályoztatása végett, tehát ugy jogi, mint erkölcsi és nemzetgazdászati szempontból helyesebb legalább az atya és gyermekeire nézve azon kivételt tenni, hogy ezek osztályrésze együttesen adassék ki az atyának, de egy­úttal a gyermekek kizárólagos örökösödési joga biztosittassék. Éppen a családi élet önálló fejlöd­hetése érdekében azonban szükséges volt a már külön családot képező gyermek számára is megadni azon jogot, hogy osztályrésze külön adassék ki, miből Önként következik, hogy az ekként kielégített gyermeket azon vagyonban, mely nagyobbára a többi gyermekek osztályrészé­ből áll, hasonlóan örökösödési jog meg nem illetheti, míg az atya azon gyermekei, kik később születtek, az atyjuk tulajdonát képező vagyonban az általános öröklési rend szerint az örökösö­déstől annál kevésbé zárhatók el, mivel a házközösség tovább fenállása esetében ők is egyen­jogú tagok lettek volna. A gyermekek osztályrészének az atya tulajdonába adása s azon osztályrészeknek ily módon egészbe egyesítése által a hitelképesség fokoztatik, a volt határörök választói joga is kevésbé érintetik, másrészt azonban a gyermekek érdekei kizárólagos örökösödési joguk bejegyzése s a 28. §- ban fentartott azon joguk által, hogy az ily vagyon terheltetése vagy elidegenítése csak hozzájárulásukkal eszközölhető, elegendően meg van óva. Az osztályrészek ezen egyesítése azonban nem eszközölhető harmadik személy szerzett jogainak sérelmével, ez okból tekintve, hogy az 1873. évi XXIX. t.-cz. 4. §-a szerint az egyes házközösségi tag hitelezőjének jogában áll, adósa osztályrészének végrehajtás útján foganatosítandó kíhasitását követelni, mely jog nem gyakorolható többé, ha a házközösség megszüntetésével a gyermekek és atyjuk osztályrésze az atya tulajdonául adatik át és iratik a telekkönyvbe j tekintve továbbá, hogy az emiitett átadás után csak az egész telekkönyvi jószág­test terhelhető és vonható végrehajtás alá, holott sem az atya, sem a többi osztályos társak nem kötelezhetők arra, hogy egyik osztályos társ adóssága miatt saját tulajdonuk ís terheltes­sék és végrehajtás alá Vonassék, szükséges volt megállapítani azon határidőt, melynek lejártáig a házközösségi tag jutalékára az 1873. évi XXIX. t.-cz. 4. §-a alapján a kihasitás végre­hajtás útján eszközölhető, továbbá azon határidőt is, melynek lejártáig a hitelező követelését bejelenteni köteles, hogy az egyrészt az osztály eszközlésénél kellő figyelembe vehető legyen, másrészt az osztály szabályszerű tárgyalását és foganatosítását meg ne akadályoztassa. Miután pedig a hitelező csak az adós osztályrészéből kereshet kielégítést, s ö reá abból, hogy e helyett esetleg az egyesitett osztályrészek egészben köttessenek le követelése biztosítására, ha az illető házközösségi tagok többsége érdekeire nézve ezt elönyösebbnek tartja, mi hátrány sem háramolhat, azon többségnek a választási jogot meg kell adni. Az itt kifejtett intézkedésen kivül lényegesen korlátolandják még a házközösségi vagyon nagyobbmérvű szétdarabolását a ministeri törvényjavaslatban is indítványozott következő intéz­kedések.

Next

/
Oldalképek
Tartalom