Képviselőházi irományok, 1884. V. kötet • 122-172. sz.
Irományszámok - 1884-150. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a polgárositott magyar határőrvidéken fennálló házközösségi intézmény megszüntetéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában
150. szám. 151 helyzetét súlyosbítani, őket viszonyaik rendezése tekintetéből nem elkerülhetlen szükséges kényszernek alávetni, s a természetes fejlődést megakadályoztatni. A házközösség tagjai menekülvén a házközösség bilincseitől, ha nem is osztatik fel tényleg birtokuk, hanem csak tulajdonrészeik aránya állapittatik meg, s e szerint a magánjog által is megengedett vagyonközösségben megmaradnak, elegendő tért nyernek vagyoni fejlődésükre, szerzési és hitelképességük felhasználására, melynek segélyével vagyonilag is gyarapodván, e gyarapodás mérvéhez képest külső kényszer nélkül önmaguk fognak igyekezni szétválni az egyénben rejlő önállósági törekvés következtében, mihelyt a szükséges anyagi feltételek eléretnek. Nemcsak a természetbeni felosztás, vagy az egész birtok eladása, eláiverése, hanem az egyes tagok készpénzbeli kielégítése is fogja ez úton azon kiegyenlítést eszközölni, melyre a ' jogi és nemzetgazdasági élet és fejlődés önmagától irányul, s ily módon csak természetszerű haladásra nyittatik meg az út a volt határörök részére a szabad vagyonrendelkezési jog korlátainak eltávolítása által. B) A második fökérdés az, mely kulcs szerint, t. i. a családok, ágak vagy a házközösségi tagok száma szerint állapittassanak-e meg és adassanak ki az osztályrészek azon esetben, midőn a felek között az egyezség létre nem jővén, az osztály hivatalból eszközlendő. A ministeri törvényjavaslat terjedelmesen fejtegeti ezen osztálymódozatok mindenikének előnyeit és hátrányait, ugy azon okokat, melyek miatt a házközösségi tagok száma szerint, tehát a fejenkint eszközlendő osztályt elönyösbnek tekinti. Elvileg az igazságügyi bizottság is ezen álláspontot fogadta el, minek javaslata 24. §-ában adott kifejezést, tekintettel lévén különösen arra, hogy a házközösségi tagokat a régibb, s az 1850-ki alaptörvény szerint, hacsak egyes ritka esetekben a felvétel alkalmával szerződésileg kivétel nem állapíttatott meg, a vagyon ^mindenkor egyenlő részekben illeti s e miatt már az 1873. évi XXIX. t.-cz. 5. §-a is a tagok közt egyenlő részben felosztást, tehát a fejenkinti osztályt rendelte el, e szerint másnemű felosztási kulcs elfogadása már szerzett jogokat sértene; és hogy a családi élet felforgatása, ugy az ingatlan vagyonnak azon nagyobb mérvű szétdarabolása, melyet ezen elv szigorú alkalmazása maga után vonhatna, s mely esetleg a házatyáktól és házanyáktól vagy a házközösség munkaképtelen tagjaitól a további megélhetés lehetőségét elvonná, lényegesen korlátoztatik, illetve az utóbbi eset teljesen elkerülhető a törvényjavaslatban foglalt s az igazságügyi bizottság által kibővített intézkedések által. Legfontosabb ezek közül az igazságügyi bizottság azon javaslata, mely a 25—29. §-okban foglaltatik, s mely kiválóan a családi élet viszonyainak és különösen a szülők családi állásának megfelelő vagyoni helyzet biztosítására irányul. A fejenkinti osztály merev alkalmazása mellett az első hivatalos tárgyalás előtti napon született csecsemő a házközösségi legidősb szerző, vagy vagyonfentartó tagjával, a házatyával egyenlő osztályrészben részesülne, ezen osztály esetleges helytelensége szembetűnő levén, annak enyhítéséül az igazságügyministeri törvényjavaslat a szülőknek az életfogytiglani haszonélvezeti jogot adta meg azon osztályrészek tekintetében, melyek leszármazóikat a fejenkénti osztály szerint illetik, a házatyának és házanyának a többi házközösségi tagok által leendő eltartását pedig külön szakaszban biztosította azon esetre, ha nincsenek a házközösségben leszármazóik. Azonban ezzel sincs a fejenkénti osztály által okozható jogsérelem teljesen orvosolva; a házatya, ki netán a vagyon nagyobb részét szerezte, vagy ha nem szerezte is, azt munkásságával fentartotta, ily osztály folytán még életében e vagyon legnagyobb részét ieszármazóinak köteles átengedni, azokkal egyenlő osztályostárssá tétetik, s ö, kinek az eddig fennállott jogviszonynál és patriarchális életnél fogva a házközösség ügyeiben mérvadó befolyása volt, azokat vezette, ezentúl inkább csak gyermekei vagyona kezelőjeként szerepelne, sok tekintetben azoktól függne,
