Képviselőházi irományok, 1884. V. kötet • 122-172. sz.

Irományszámok - 1884-137. Törvényjavaslat, a Dobojtól Dolna-Tuzlán át Siminhanig terjedő vasut képitéséről

102 137. szám. Melléklet a 137. számú irományhoz. ""* Indokolás, „a Dobojtól Dolna-Tuzlán át Siminhánig terjedő vasút kiépítéséről" szóló törvényjavaslathoz. A megszállott tartományokban jelenleg létező vasúti vonalak, jelesül a brod-serajevói és a doberlin-banjalukai vonalak főleg Bosznia északi részét hozzák az osztrák-magyar monarchiával kapcsolatba. E tartományok déli részeinek, nevezetesen Herczegovinának forgalmát az adriai tengerrel s ez által a többi nagy forgalmi vonalakkal kapcsolatba hozni és közvetíteni, az építés alatt álló mostár-metkoviczi vasút lesz hivatva. Boszniának északkeleti része azonban, mely a tartománynak kétségkívül legtermékenyebb vidéke, eddigelé sem a megszállott tartományok belsejével s azok főforgalmi erével, a Bosznavölgyi vasúttal, sem a monarchiával nincsen megfelelő összeköttetésben, jóllehet ép ezen vidéknél oly különleges nemzetgazdasági és pénzügyi mozzanatok jőnek tekintetbe, melyeket csupán közúti vonalak készítésével — nem is tekintve azok létesítésének aránytalanul költséges voltát — kielégíteni nem lehet, hanem elkerülhetetlenül szükséges, hogy a forgalom további élénkítése s e tartomány felvirágoztatása érdekében, gőzmozdonyú vasút létesíttessék. E tekintetben első sorban a kormány által Siminhánban D.-Tuzla közelében létesített sófőzde veendő figyelembe, a mely ugyan már ma is mintegy 50,000 métermázsa só termelésére van berendezve, de ez a tényleges szükséglet fedezésére korántsem elégséges. A kormány rendeletéből eszközölt földtani vizsgálatok és fúrások eredményei kétségtelenné tették, hogy az emiitettnél jóval nagyobb termelés érhető el; az esetben tehát, ha a sófőzdétől a Boszna-vasutig szolgáló vasúti összeköttetés gyors és olcsó szállítást tenne lehetségessé, a tartománynak egész sószükséglete belföldön termelt és olcsó sóval volna fedezhető, míg a só^ szállítása egyúttal jelentékeny rakományt biztositana a vasútnak. Ehhez járul még, hogy a tervezett vasúti összeköttetés folytán a só-üzletben szükségkép b'eállandó lendület, az egyedárusági bevételek fokozását is elő fogja idézni, mely bevételi többlet talán már magában is elegendő lesz arra, hogy abból a vasútépítés költsége rövid idő alatt törlesztethessék.