Képviselőházi irományok, 1884. IV. kötet • 59-121. sz.

Irományszámok - 1884-93. A közlekedésügyi bizottság jelentése, „a Duna folyam dévény-dunaradványi szakaszának szabályozásáról” szóló törvényjavaslatot illetőleg

93. szám. 173 2,743 megrakott hajójából 804, vagyis körülbelül 30%-nál kellett átrakodni s e czélra 517 üres uszály haj óra volt szükség. De soksor még ilyen átrakodás mellett is csak egyenként lehet a sekély és keskeny vízfolyásokon keresztül a hajókat átvontatni, igy ezen szakaszon 1883. márczius végén is mintegy 150 uszályhajó gyűlt össze, melyeknek a vízállás alacsonysága miatt várakozniok kellett. Ha ehhez hozzáveszszük, hogy a Dunán való hajózás a jégjárat és befagyás elemi akadályait tekintve, egy bizonyos időszakon át évenkint szünetelni kénytelen s ezen szünet 17 évi átlag szerint évi 65 napot tesz, a fent kifejtett akadályok folytán pedig — (melyek számos évek tapasztalatai szerint átlagosan minden év szeptember közepén kezdődnek és a hajózás beszüntetéséig tartanak), a hajózás, ugyancsak .17 évi átlagot véve fel, 96 napon át csupán föltételes, akkor világos, hogy az év 365 napjából átlagos számítás szerint, csupán 204 oly nap marad, melyen a Duna feltétlenül hajózható, s melyen tulajdonképen forgalmi rendeltetését teljesíteni képes. Tekintve mezőgazdasági helyzetünket s terményeinknek nyugati piaczát, nem szükséges bővebben kiemelnünk, hogy ezen állapot közgazdasági szempontból mennyire hátrányos. Gabonaterményeink különösen nagy tömegekben épen az őszön, vagyis épen akkor szoktak szállíttatni, mikor ezen hajózási akadályok kezdődnek. A szállítás első kellékei, hogy a szállítási határidő biztos és a szállítási ár olcsó legyen. A fent leirt visszásság folytán pedig ezen kellék alteratiót szenved. Biztos nem lehet a szállítás az időtartamot tekintve ott, hol ilyen esélyekkei kell küzdeni s hol a kereskedő a feladásnál nem egyszer meg sem jelöli biztosan a helyet, hovn árúját szállíttatni kívánja, hanem fentartja magának annak útközben való meghatározását, hogy akadályok közbejötte esetén árúját, esetleg átrakodás mellett és a vasúti szállítás igénybevételével máshová tereltesse. De a szállítás nem is lehet olcsó, vagy legalább nem lehet oly olcsó, a minő a vizi szállítás a vasúti szállítással szemben kell hogy legyen; az átrakodások költségei, melyek nemcsak külön uszályhajóknak alkalmazását, hanem a vontató gőzösök szaporítását is szükségessé teszik, a szállítóra, tulajdonkép pedig a termelőre hárulnak, nemkülönben azon kotrási költségek is, melyek a Duna-gőzhajó-társulat által fizettetnek. Természetes tehát, hogy már azon enquéte-tanácskozásokon, melyeken az országos m.igyar gazdasági egyesület által 1879. deczember 15-én kezdődőleg a magyar közlekedés ügyei tárgyaltattak, contemplálva lett a felső Duna szabályozása s a tárgyalások eredménye gyanánt, az országos gazdasági egyesület kijelentette, hogy >a gönyői Dunarész szabályozását, esetleg ?t lánczhajózásnak behozatalát, — azonban csakis azon feltétel alatt, hogy az állam kormány vegye azt a Dunán kezébe — közgazdasági érdekeink természetes consequentiájának tartja.* A közmunka- és közlekedésügyi minister ur tehát egy általánosan érzett országos érdeknek felelt meg akkor, midőn ezen törvényjavaslatot, mely a felső Dunán a hajózási akadályok eltávolítását czélozza, — bemutatta. Annál inkább méltányolja e törvényjavaslat előterjesztését a bizottság, mert a bécsdévényi szakaszon az osztrák kormány által a hajózási akadályok már majdnem mind eltávolíttattak s ezen körülmény a szabályozás megfelelő folytatása nélkül az országnak a határ szélén fekvő Dunamenti vidékeit az áradások veszélyének az eddiginél még nagyobb mérvben teszi ki s a folyam meder helyzetét is az eddiginél még rosszabbá tenni alkalmas. Alaki szempontból fölvettetett azon kérdés, hogy ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelése előtt miképen volt az 1885. évi költségvetésbe e czímen már mint fix tétel 600,000 frt (Beruházások: III. fejezet, 3. czím) felvehető. A közmunka- és közlekedésügyi minister ur erre kijelentette, hogy e részbeu álláspontját már a pénzügyi bizottság előtt kifejtette s a pénzügyi bizottság abban megnyugodhatni vélt;