Képviselőházi irományok, 1884. IV. kötet • 59-121. sz.

Irományszámok - 1884-86. Vizjogi törvényjavaslat

144 86. szám. elhanyagolás sokszor számításból is történik, hogy vész idején a kijavitás ingyen történjék. Ha a társulatok nem viselik a közmunka költségeit, akkor a kisbirtokosok kétszerte sújtatnak; mert nemcsak járulékokat kell fizetniök mint társulati tagoknak, hanem ezeken felül még közmunkát is kell teljesiteniök. Hogy kétség ne legyen a felett, hogy a jelen fejezet intézkedései nem pusztán a társulatok által fentartott védelmi művekre terjednek, czélszerű volt ezt világosan kifejezni (147. §.). VI. FEJEZET. Hatóságok és eljárás. E fejezetben mindenekelőtt elvül kimondatik az, hogy a vizszabályozásra, vízhasználatra ós a vizek elleni védelemre vonatkozó ügyekben a közigazgatási hatóságok illetékesek (148. §.); természetes azonban, hogy mindazon ügyekben, a melyekre nézve maga a javaslat birói eljárást rendel, valamint a melyek a tulajdon kérdésével kapcsolatosan birói intézkedést igényelnek, a birói eljárás fenmarad. A javaslat a törvény végrehajtásánál a rendőri és ipari közegeket állítja fel első és másodfokú hatóságok gyanánt (168. §.), harmadik fokban pedig vízhasználati ügyekben a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumot, vizrendezési ügyekben a közmunka- és közlekedésügyi ministeriumot. A midőn a javaslat a más ügyekben is illetékes első- és másodfokú hatóságokat vizi ügyekre nézve is megállapítja, történt ez azon indokból, mert ezen ügyek számára külön közegeknek fölállítása, ha azok esetleg vizi ügyekben még oly jártasok és szakszerűen képzettek volnának is, magának az ügynek talán inkább ártalmára, mint előnyére lett volna. A vizi ügyek is annyira kapcsolatosak a közigazgatás egyéb ágazataival és a rendes közigazgatás annyira megkívánja azt, hogy az alsó fokokban a közélet minden ága egységes kézben legyen, hogy e részben kivételt tenni annál kevésbé volt szükséges, minthogy a tisztán szakkérdésekben ezen közigazgatási közegek helyes szervezet mellett amúgy is rendelkeznek segédszemélyzettel (ez esetben mérnökökkel), a miként a közigazgatás számos más ágaiban is, például közegészségügy terén az orvossal, az útépítés terén a mérnökkel stb. kell rendelkezniök. A harmadik fokban való hatóság a ministerium. Lehetett volna e részben a közigazgatási bizottságot is kiszemelni; minthogy azonban ezek a bizottságok, nem említve alkotásuk módozata szerint ép ezen czelra nem alkalmas voltukat, csak egyes megyék (illetőleg törvényhatóságok) területére szorítkoznak, holott a harmadik és utolsó fokú hatóság kivált azon okból kívánatos, hogy általuk az ország különböző vidékein a törvény egyöntetű s átgondolt elvek szerinti végrehajtás biztosíttassák, ezt a bizottságot mint utolsó fokú hatóságot mellőzni kellett. A harmadik foknak két ministerium kezében való megosztása ministeriumaink szervezetéből és feladatukból természetszerűen következik. Már jelenleg is az erdőtörvény a tutajozás és fausztatás ügyeit a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium hatáskörébe utalja; a kultúrmérnöki intézmény pedig — a mely hivatásánál fogva első sorban vízhasználati, illetőleg földjavitási czélokra rendeztetett be, s a mely működésében az ország részéről átalános rokonszenvvel találkozik, szintén a földmivelési ministerium közege, s mint ilyen szerepel az állam költségvetésében; de különben is a vízhasználatok akár földmivelési, akár ipari, akár bányászati czéloknak szolgáljanak, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium hatáskörébe utalt Ügyekkel oly szoros kapcsolatban állanak és magának a ministeriumnak természetes ügykörébe annyira beleillenek, hogy azokat az ügy érdekében ezen ministeriumtól elvonni tanácsos nem volna. Viszont a vizrendezési és vízvédelmi ügyek ismét annyira beleillenek a közmunka-és közlekedésügyi ministerium jelenlegi ügykörébe, illetőleg a ministerium hivatásszerű feladatába, hogy ezek ezen ministerium számára jövőre is fentartandók. Az az aggály, hogy a vizi ügyeknek ily kettéválasztása esetleg anomáliákra, talán egyes vizeknél vieszás intézkedésekre vezethetne, alig képzelhető; miután a ministeriumok amúgy is minden ügyben, a melyben a hatáskörük nagyon szoros érintkezése fordul elő, egymás meghallgatásával szoktak eljárni; — a miként ez jelenleg is történik pl. tutajozási ügyekben, valamint számos más esetekben, melyek ugyan törvény szerint egy ministerium hatáskörébe tartoznak, de a közigazgatás természete szerint több ministerium természetes működési körét érintik. A közigazgatás rendes hatóságait engedélyezési ügyekben mellőzi a javaslat, s helyette első fokban az alispánt, illetőleg a vele hasonló fokú tisztviselőt alkalmazta (149. §.). Engedélyezési ügyekben az egész eljárás oly sokoldalú érdekeket és legtöbb esetben nagyobb területekre terjedő viszonyok figyelembevételét igényli, hogy e részben czélszerűbb, sőt kívánatosabb, ha ezekkel a dolgokkal a törvényhatóság első tisztviselője bizatik meg és mellőztetik a közigazgatás által különben amúgy is eléggé elfoglalt első közeg; egyébiránt ez az eszme már az 1840: X. törvényczikkben is kifejezésre talált, s igy a javaslat e részben a jelenlegi állapotokhoz simul. Különben is az engedélyezési eljárás szoros kapcsolatban áll a vizi-könyvek intézményével is, a mely pedig a törvényhatóságnál vezettetik (172. §.) s igy már