Képviselőházi irományok, 1884. IV. kötet • 59-121. sz.

Irományszámok - 1884-86. Vizjogi törvényjavaslat

86. szám. 143 » 1871 : XL. J) 10. n 1871: XL. » 20. M 1871: XL. H 26. n 1871: XL. n 27. r 1871: XL. » 28. » 1871: XL. n 29. » 1871: XL. » 30. » 1871 XL. » 31. » 1871: XL. » 32. V. FEJEZET. Yizrendőri intézkedések. A vizrendőri intézkedések nagyobbrészt átvétettek a gátrendőrségről szóló 1871: XL. törvényezikkből, s ha e részben ez utóbbi törvényczikk számos szakaszai szórói-szóra nem vétettek föl, történt az egyrészt azért, minthogy a jelen szerves vizjogi javaslatban több rendőrinek tetsző intézkedés a javaslat más fejezeteiben, mint átalános elv már kifejezést nyert, pl. hogy a vizeket befertőztetni nem szabad (25. §.) hogy a medertisztítás rendszerint megtörténjék (41. §.), hogy vizi épitmónyek engedély nélkül nem emelhetők (43. és 175. §§.) stb. stb.; történt továbbá azért, minthogy e javaslat lehetőleg elvek megállapítására kivan szorítkozni, s a kivitelt illetőleg az ország különböző viszonyaihoz képest szabad intézkedést óhajt hagyni a közigazgatásnak; és végül történt azért, mivel egyes intézkedések gátrendőrségünkben nem feleltek meg teljesen a követelményeknek. A javaslat 134., 135. és 136. §-ai megfelelnek nagyobbára a jelenleg érvényes 1871: XL. törvényczikk 14. §-ának; és csakis annyiban térnek attól el, hogy mig az 1871-iki törvény csak a töltések közé szorított folyókról intézkedik, a javaslat 134. §-ában átalános elvi intézkedéseket tartalmaz minden vizfolyásra, minden partra, mederre és a vizi művekre, s elvül kimondja, hogy ezeknek rongálása átalában tilos. Jelen fejezet többi |-ai is, majdnem szórói-szóra átvétettek az 1871: XL. t.-cz.-ből, igy * javaslat 137. §-a megfelel az 1871: XL. t.-cz. 12. §-ának * 138. „ „ » 139. „ „ 140. , 141. , 142. „ 148. . 144. , » 145. , „ » 146. „ 8 Külön kiemelni kell mindazáltal a következőket: A gátrendőrségről szóló törvény jelenleg a védelm társulatok teendőire nézve bizonyos részletes intézkedéseket is tartalmaz (3—8. §-ok); ezeket a javaslatba azért nem látszott ezélszerűnek fölvenni, minthogy a különböző viszonyoknak egyátalában nem igen felelnek meg s ép ezért azokat tényleg keresztülvinni nem is lehetett. Helyettesíteni ezen a törvényben megállapított elveket kormányrendeletekkel szintén nem látszott indokoltnak, ép azon oknál fogva, mert a különböző viszonyoknak megfelelő átalános szabályrendelet — habár ez könnyebben módosítható, mint a törvény — szintén csak nehézkes intézkedés volna. Ez okból legjobb volt ezt az ügyet egészen a társulatokra bizni^ de ép azért kötelezni is, hogy nemcsak mint eddig a gátvédelemről, hanem a zsilipek kezeléséről is részletes szabályzatot készítsenek s azt életbeléptessék (138. §.). Arveszély esetében a rendkívüli intézkedésekre nézve eddigi törvényünk (1871: XL. t.-cz. 29. §. második kikezdóse) azt kívánja, „hogy veszedelem idején köteles, a járásbeli tisztviselő a védelemre szükséges intézkedéseket a törvényhatósági vagy társulati mérnök műszaki véleménye szerint eszközölni s ezen tisztviselő rendeletei feltétlenül teljesitendők". A javaslat illető 143. §-ában ez az intézkedés nincs felvéve, még pedig azért nem, mivel a vezető tisztviselőt és közeget nem tanácsos bármely más tényező véleményének alája rendelni. A felelősség elvének keresztülvitele kívánja, hogy a vezető közeg intézkedéseinek következményeit másra át ne háríthassa; már pedig mihelyt a törvény elrendeli azt, hogy a vezető közegnek műszaki tekintetben a mérnök szavára kell föltétlenül hallgatnia, az összes működésre nézve oly tényező lép előtérbe, a mely az illető közigazgatási tisztviselő elhatározásának főellenőrzőjét, a tetteiért való felelősség érzetét megingatja. A rendkívüli segély szolgáltatásánál a jelenlegi törvény a közmunkát beszámítás nélkül alkalmazza. (1871: XL. t.-cz. 29. §.) A javaslat ezt is beszámíttatni, illetőleg az érdekeltek által megtéríttetni rendeli (144. §.), még pedig nemcsak azon okból, mivel egyátalában méltányos és igazságos, hogy az, a ki rendkívüli segélyt szolgáltat, ezen rendkívüli segélyeért — a mennyiben az által nemcsak saját magától hárítja el a veszélyt, mert ez esetben érdekelt fél levén, a munka díjának megtérítését nem követelheti — az illető munkadíjat és kártérítést is felszámithatja. De a tapasztalás és technikai okok is indokolják ezt az intézkedést. Ugyanis tapasztaltatott, hogy azon társulatok, a melyek töltéseikre rendes körülmények közt is kellő gondot fordítanak, a vész idején nem igen szorulnak közmunkára, hanem igenis a hanyagok, a melyeknél az