Képviselőházi irományok, 1884. IV. kötet • 59-121. sz.

Irományszámok - 1884-86. Vizjogi törvényjavaslat

142 86. szám. íjulat árvédelmi tartalék-alapról gondoskodjék. Ezen alap nagysága az alapszabályokban megállapítandó, a társulat többi pénzeitől külön kezelendő és akkép tartandó mindenkor készen, hogy veszély idején felette azonnal rendelkezni lehessen. Ha pedig veszély alkalmával felhasználtatik, gondoskodni kell arról, hogy hat hónap alatt kiegészíttessék, ugy hogy a következő árveszély esetére már ismét rendelkezésre álljon. (114. §.); ugyancsak gátrendőrségünk azon intézkedése (1871: XL. t.-cz. 6. és 7.), a mely a társulatokat arra szorítja, hogy kellő helyeken vizmérczéket és elég számú őröket állítsanak fel, szintén fölvétetett (115. §.), A vízvédelmi társulatoknak közérdekű jellegénél fogva czélszerű volt azokat bizonyos a társulat, illetőleg az általuk kezelt vállalat természetével szorosan kapcsolatos előnyökkel felruházni. így kimondatik, hogy a munkálatok fentartásához és a védelemhez szükséges anyagok és felszerelések, valamint maga az árvédelmi tartalék-alap végrehajtás alá nem vehetők; ezek a tárgyak, habár kétségtelenül vagyoni értékűek, mégis a társulat közérdekű czéljának oly nélkülözhetetlen eszközei, a melyeket egyszerűen a közönséges vagyoni jog rendszeres érvényesítésére kiszolgáltatni nem szabad. De a midőn a javaslat a társulatot közjellegü természeténél fogva igy védi a törvényszerű végrehajtás ellen, gondoskodnia kellett arról is, hogy a hitelezők kellő végrehajtási alap hiányában mégis szerzett jogaik érvényesítéséhez jussanak, s ez okból kimondja, hogy a végrehajtás utján behajtandó követelés a társulati tagoktól az osztály kulcs arányában fedezendő, a mely fedezés a társulatoknak már emiitett állami ellenőrzése mellett esetleg a minister által is elrendelhető (116. §.'. Egy másik nagy előnye ezen társulatoknak, a mely főkép hitelük szempontjából igen mérvadó, az, hogy a társulat által kivetett járulékok nem tisztán személyes természetűek, hanem az illető birtokon fekvő terhet képeznek, még pedig a telekkönyvi terhek előtt való elsőbbséggel (117. §.). E részben a javaslat eddigi törvényeink (1871: és 1879 : XXXIX. 19. XXXIV. 5. §.) intézkedései szellemében járt el. Végül nagy előnyül szolgál a javaslatnak azon intézkedése, a mely a késedelmes járulékoknak közadók utján leendő behajtását rendeli el (118. §.) s a mely szintén eddigi törvényeink szellemében történik. Összeolvadó társulatoknál, a vagyonjogi állapotra nézve ezen társulatok sajátságos jellegénél fogva külön intézkedéseket kellett fölvenni; ugyanis az által, hogy két társulat egyesül, tényleg és jogilag a volt két társulat megszűnik és egy új társulat keletkezik; a hitelezőkre nézve, a kik követeléseik tekintetében nemcsak a társulat jogi személyességében, hanem a tagok területeiben birtak biztosítékot és támaszt, nem lehet közönyös, miképen alakul ez a viszony esetleg más társulattal való összeolvadás következtében. Ily körülmények közt vagy azt kellett volna mondani, hogy az egyesülés csak a hitelezők beleegyezésével történhetik, a mi sok esetben talán a kívánatos átalakulást lehetetlenné, mindenesetre azonban igen nehézkessé tette volna — va

gy a hitelezők jogi állapotára nézve lehetőleg a status quo ante-t kellett biztosítani, a mi minden tekintetben egyszerűbbé teszi az egész helyzetet. Ez utóbbi álláspontot foglalja el a javaslat, a midőn rendeli, hogy a beolvadó társulat vagyona mindaddig külön kezelendő, a mig a hitelezők kielégítve, illetőleg kellően biztosítva nem lettek, s hogy a múltból eredő terhek a társulat illető tagjait ép ugy terhelik, mintha az egyesülés meg nem történt volna (120. §.). A társulatok védműveinek ellenőrzésére nézve az 1884: XIV. törvényczikk 25. §. a javaslatba átvétetett (121. §.). A javaslatnak az az intézkedése, mely szerint kisebb jelentőségű vizmunkálatoknál az érdekeltek a társulatoknál kívánt alakszerűségektől ideiglenesen vagy állandóan felmenthetők (122. §.), abban találja indokolását, hogy gyakran lesz szükséges a vizi társulat alakjában bizonyos vállalatokat létesíteni, s mégis vagy a tagok csekély száma, vagy maga a vizi munkálat nem teszi szükségessé, hogy a társulatoktól követelt összes apparátus egész teljességében működjék. Ily kivételes esetekre tehát kivételes intézkedés volt czélirányos. A vízhasználatra alakult társulatok nem bírnak oly közérdekű jelleggel, mint a vízrendezésre alakultak, s ez okból nem is kívánatos és nem is szükséges, hogy azok oly kiváltságos jogokkal ruháztassanak föl, avagy oly szigorú állami ellenőrzésnek vettessenek alá, a mint ez, a vízrendezésre alakult társulatokát illetőleg okvetetlenül megkívántatik. A vízhasználatra alakult társulatoknál tehát inkább a társulati alaknak biztosítása és a társulati élet alkalmas fejlődése képezi a javaslat feladatát. Ez okból mindazok az intézkedések, a melyek egyenesen a társas alakra és életre vonatkoznak és a vízrendezési társulatoknál is előfordulnak, ezen társulatokra egyszerűen kiterjesztetnek; a lecsapolás czéljából alakult társulatok a vízrendezésre alakultakhoz nagyon is közel állván, ezekre nézve a vízrendezési társulatok speciális előnyeit is ki kellett terjeszteni (123. §.). A vízhasználati társulatokra vonatkozó többi szakaszok (124—133. §.) bővebb indokolást alig igényelnek. Jelezni lehet, hogy a lecsapolásokra vonatkozólag épugy minta vízrendezési társulatoknál a társulásra való kényszert a kisebbség ellenében ki kellett mondani (124. §.), nehogy az eféle közgazdaságilag nagyjelentőségű müveletek egyesek vagy kevesek önkénye által meghiusittassanak. Öntözések czéljából keletkező társulatoknál már csak a nagyobb jelentőségű öntözési müveletekre terjesztetik ki a kényszer, de ez esetben is két harmad többség kívántatik az alakulásra (125. §.).