Képviselőházi irományok, 1884. IV. kötet • 59-121. sz.

Irományszámok - 1884-86. Vizjogi törvényjavaslat

130 86. szám. A földterületeknek és szigeteknek természetes iszapolás (alluvio) által keletkezése oly lassú működés lévén, a melynél a megiszapolt földnek honnan valóságát, legalább egyéni tulajdonként megállapítani majdnem lehetetlen, az emiitett magánjogi intézkedés — a miként ez más nemzetek magánjogában is tényleg történt — a do'og természetének leginkább megfelelő. Egészen máskép áll a dolog némely területeknek oly erőszakos megszakításánál és elvitelénél, a melyeknél az eddigi birtokos, illetőleg a birtoktárgy egyénileg még továbbra is felismerhető. A vizhatalom ilyen működésénél (az avulsió-nál) a volt birtokos jogát kellett továbbra is fentartani (18. §.). Ugyancsak az egyéni tulajdon természetének megfelelőleg azon esetre, ha a folyóvíz medrét hirtelen elhagyva más területet foglal el, nehogy talán akár a volt meder-tulajdonosra, akár az új medertulajdonosra nézve kellemetlen birtokviszonyok keletkezzenek, czélszerű volt egy éven belől a viz eredeti folyásának helyreállítását, mindkét érdekelt fél részére biztosítani (19. §.). A vízhasználatot illetőleg a javaslatban nem szabályoztatnak, hanem külön törvényeknek és szabályoknak tartatnak fönn 1. a hajózás, a melyre nézve azon elv mondatik ki, hogy az a folyamrendőri szabályok és rendeletek megtartásával mindenkinek szabad (20. §.) ; 2. a tutajozás és fausztatás, melyre nézve utalás történik az 1879 : XXXI. törvényczikkben foglalt erdőtörvényre (21. §.); 3. a halászat, a mely mindenesetre külön törvényhozási intézkedés tárgyát képezi s melyre nézve egyelőre a fennálló szabályok irányadók (22. §.); végre 4. a bányászatban előforduló viz használata, melyre a bányatörvények irányadók (23. §.). Ez utóbbiakra nézve meg kell jegyezni, hogy a bányatörvény csakis annyiban bir hatálylyal a vizhasználatra és a vízelvezetésre, a mennyiben az tényleg bányavizekre, azaz a bányában származó s a bányákban végig vonuló vizekre vonatkozik. Azok a vizek, a melyek nem bányákban fakasztattak, ha mindjárt bányászati czélokra szolgálnának is, époly bánásmód alá esnek s így épugy tartoznak a jelen javaslat keretébe, mint a másféle ipari avagy gazdasági czélra használt vizek. Magában a jelen javaslatban szabályozott vízhasználatokra vonatkozólag mindenekelőtt kimondatik az az 6lv, hogy a vizeknek ártalmas anyagokkal fertőzése tilos (25. §.). A tilalom áthágása pedig 100 frt erejéig büntettetik (176. §.). Ezen átalános határozat részben eddigitörvényeinkben is már benfoglaltatik; igy az 1840: X. törvényczikk 14. §. szerint „a vizek vagy csatornák ágyaiba, földet vagy trágyát hordani, kendert áztatni . . . 100 frt vagy egy hónapi árestom büntetés alatt tiltatik" — a közegészségügy rendezéséről szóló 1876: XIV. törvényczikk 10. §. pedig kimondja, hogy „a hatóság mindannak eltávolítását, mi a légkört, talajt és vizet tisztátalanná teszi (például a kender és lenáztatók) s mindannak létesítését, mi a közegészségügyet előmozdíthatja, kényszer utján is eszközölheti". A javaslatba fölhozott határozat mindazáltal épen átalános elvi jelentőségénél fogva fontos és szükséges; elvül mondja ki, hogy „ártalmas anyagokkal" való megfertőztetés tilos s e részben az „ártalmas" szó egész átalánosságában állíttatik oda; tehát nem pusztán az egészségügyi szempontból való ártalmas anyagok, hanem egyszersmind esetleg a haltenyésztésre, vagy az iparra, vagy átalában más czélokra ártalmas anyagokkal való fertőzés is tiltatik. De a midőn igy a megfertőzés eltiltatik, az csakis annyiban tiltatik, a mennyiben az tényleg ártalmas; ha tehát esetlégbizonyos érdekekre a megfertőzés semmiféle kárral nem jár, az illető vízhasználó, illetőleg a vizet megfertőző ezt továbbra is akadály nélkül teheti. Minthogy pedig az iparnak sok esetben teljes lehetetlen a megfertőzött viz elvezetése nélkül dolgozni, e szabálynak merev megállapítása nemcsak igazságtalan, hanem sok esetben bizonyos iparágak gyakorlása egyátalában lehetetlen volna, illetőleg a viznek másfelé való elterelése aránylag oly nagy költségekbe kerülne, a mely az illető iparág folytatását teljesen meghiúsítaná: gondoskodni kellett tehát arról, hogy mód adassék mégis a megfertőző anyagnak fertőző erejének elvétele után a vizek lebocsátására. A folyadékoknak ily ártalmatlanná tétele (neutralizálása) mindazáltal a különböző viszonyok és esetek szerint oly sokféle, hogy e részben intézkedést a törvényjavaslatba fölvenni nem caélszerű; ezt a hatóságoknak esetről-esetre át kellett engedni, elvül csakis az mondatván ki, hogy ezen intézkedéseknél a közegészségügy követelményei és a fennálló használatok veendők tekintetbe. A vízhasználatoknál elvül fogadtatik el az, hogy a vizet használni csak hatósági engedély mellett szabad (26. §.). Engedély nélkül csak a szorosan vett természetes használatok gyakorolhatók, azaz szabad engedély nélkül a rendes házi szükségletre vizet meríteni, állatokat itatni, mosatni vagy úsztatni, szabad továbbá fürdeni, iszapot, földet, homokot, kavicsot, követ és jeget szedni; de ezek a használatok is csak az e végből kijelölt külön helyeken, a fennálló helyi rendőri szabályok szoros megtartása mellett és oly föltétellel lehetségesek, hogy ily használatokhoz gépek vagy mesterséges készülékek ne alkalmaztassanak ; a ki nem jelölt helyeken e joguak űzése tilos és esetleg 100 frt erejéig büntethető (176. §.); mihelyt pedig a használat gépek vagy mesterséges készülékek segélyével történik, — ezen természetes vízhasználatok már elvesztik eredeti jellegüket és oly használatokká lesznek, melyek hatósági engedélyhez kötvék. — Szintén • ngedély nélkül szabad kompot vagy révet saját használatra és saját területen fölállitani (24. §.), természetesen