Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-835. Az igazságügyi bizottság jelentése, Herman Ottó képviselő megtámadtatása alkalmából Mocsáry Lajos képviselő által beadott 547. számú határozati javaslatra, s az erre vonatkozó inditványra

835. szám. 85 Az országgyűlés évenkinti üléseiről és az országgyűlési követeknek népképviselet alapján választásáról rendelkező 1848-ik évi IV. és Vik t.-czikkek e részben semminemű intézkedést nem tartalmaznak, s csupán a sajtótörvényt tárgyazó XVIII. t.-cz. 14-ik §-a tartalmazza azon a mentelmi joggal is kapcsolatban álló rendelkezést, hogy ki az országgyűlés, a törvényhatóságok, mindenféle törvényszékek és törvény által alkotott egyéb testületek iratait és azok nyilvános üléseit hív szellemben és igazán közli, ellene a közlöttek tartalma miatt kereset nem indittathatik, a mely rendelkezést a büntető törvénykönyvek életbeléptetését tárgyazó fent idézett törvény 7-ik §-a világosan hatályban tartott. A menteim' jog törvényhozási szabályozására vonatkozik az 1867 : XII. t.-cz. 47-ik §-a mely a fent érintett átalános államjogi elveknek megfelelően a mentelmi jogot akként szabályozza, hogy a bizottsági tagok a közösügyek tárgyalása közben tett nyilatkozataikért feleletre soha sem vonathatnak, sőt megbízatásuk megszűntéig se oly kereset miatt, mely személyes letartóztatást vonhat maga után, se bűntett vagy vétség miatt, a tettenérés esetét kivéve, az illető országgyűlésnek, ennék együtt nem léte esetében pedig azon bizottságnak, melynek tagjai, előleges jóváhagyása nélkül se le nem tartóztathatnak, se közkereset alá nem vétethetnek, sőt tettenérés esetén is a letartóztatásnak folytathatása vagy megszüntetése iránt az illető országgyűlés, együtt nem létében pedig hasonlóképen maga az illető bizottság rendelkezik. A törvényhozó testület tagjait általában megillető mentelmi jog, melyre nézve a fentebbi törvény mintegy analóg kiindulási pontul szolgált, nem irott törvényen, hanem a parlamenti gyakorlatban kifejlődött szabályokon alapszik, Alkotmányos életünk újabb korszakában 1867-ben a fent idézett törvény keletkezése, előtt Maróthy János képviselő esete, ki a katonai hatóságok által a ház előleges engedélye nélkül lőn letartóztatva, szolgáltatta az első alkalmat, hogy a képviselőház a mentelmi jog kérdésével foglalkozzék, s Tisza Kálmán indítványára az 1867. február 4-iki XV-ik ülésben a ház egyhangúlag elhatározta, hogy a nevezett' képviselőnek, ki akkor már el volt bocsátva, előleges engedély nélkül való letartóztatását rosszalja, hogy a jövőre hasonló esetek ellen az országgyűlés függetlensége érdekében tiltakozik és elvárja, hogy mind a jelen esetben, mind netalán előforduló más esetekben minden lehető eljárás csak a törvényes birói hatóságok által s az országgyűlés tagjai irányában a menvédnek s az illető ház jogainak sértetlen megtartásával fog intéztetni. Megjegyzést érdemel, hogy ezen határozati javaslat nem az immunitási jogra vonatkozó irott törvénynyel, hanem azzal lön indokolva, miszerint a képviselőház tagjai mindnyájan óhajtják >a{on minden parlamentben meglevő szokás alkalmazásba vételét, mely a\t tartalmasa, hogy a képviselők irányában elfogatásnak é& más hasonnemű birói eljárásnak a ház beleegyezésével s előleges engedelmével kell történnie <. A következő eset alkalmával, midőn a közvádló az imént idézett 615. számú határozatra hivatkozva, Böszörményi László által állítólag elkövetett sajtóvétség miatt a közkereset megindítása végett a nevezett képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, a képviselőház 1867. október 21-iki 1242. számú határozatával előleges tárgyalás és véleményadás végett egy 10 tagú bizottságot választott, a mely bizottság 1867. október 25-ről beadott jelentésében az országgyűlési tagok sérthetlenségére és ebből folyó mentelmi jogára nézve az átalános államjogi fogalmaknak éppen ugy, mint a parlamenti tételes szabályoknak megfelelő következő nagyfontosságú elvi kijelentést tette: >A\ országgyűlési tag sérthetlensége két irányban jut gyakorlati érvényre: 1. hogy a mit az országgyűlési tag, mint olyan, a házban és a házán kivül mond, vagy tesz, azért csak az országgyűlés és pedig annak csak azon háza által vonathatik feleletre, a melyhez tartozik;