Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.
Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében
szám. 288 865. Olaszországban még az is tilos, hogy a tanár oly tanulót vizsgáljon, a kit magán utón készitett előérettségire. Nálunk: a liberalitas hazájában, ugyan ki törődnék az ily bagatell dolgokkal! . . . Poroszországban a vizsgálati szigor miatt nőttön nő az érettségitől visszalépők száma, s például 1878-ban minden száz gymnasiumi maturus-jelölt közül megbukott vagy visszalépett összesen 30'57o s minden száz reáliskolai jelöltből 31'6°/°. Egyes-egyedül hazánk kitűnő tanulók dolgában Európának egyetlen bőtermő földe — az a boldog ország, a hol az érettségi vizsgálat elhullottait akár a tíz ujjunkon fel birjuk számlálni. Már most, miután oly nagy nálunk azoknak a száma, a kik éretteknek deciaráitattak, kérdés, hogy az új középiskolai törvény segit-e ezen a bajon vagy nem ? Ha segit, akkor uj aerának nézünk elébe az egyetemi oktatás terén; de ha nem segit, akkor tökéletesen jogosult az én kiinduló pontom, hogy igj ekézzünk a baj forrását bedugni, mertkü. lönben ebbe a mocsárba beleveszünk és sem a párhuzamos tanszékek, sem az egyetemi tanfolyamok megnyújtása, sem semmi ilyes nem segit rajtunk. Az uj középiskolai törvény egészen annak a kezében hagyja ezutánra is a kérdezés meg az érdemjegy-osztogatás jogát, a kinél eddig volt: a tanár kezében, kitől megvárjuk, mi, szülék és várja a nagy közönség, hogy 8 esztendőn keresztül apa- vagy szüle-helyettese legyen fiainknak. Már most, ha csak egy kissé ismerjük is az emberi lélek rugóit, hogy kivánhatjuk jó lélekkel ettől a tanártól, hogy ő a 8-ik év végén szigorú birája legyen tanítványának ? Ismerek kitűnő tanárt, a ki a szó szoros értelmében philantrop és azt az elvet vallja, hogy ő csak az akasztófára való embernek szokott secundát adni, a* többinek megkegyelmez, ép ugy, mint a hogy szüle visszafogadja tékozló fiát. Másfelől ismerek olyan gyenge tanárt, (s ebből a fajtából épen sok van!) a ki nagyon szívesen megadja a kielégítőt mindenik növendékének, ki az ő compendiumából bizonyos dolgokat ugy a hogy bemagol, akár érti, akár nem. Neki magának is a bölcsesége csak abban foglaltatik, hogy feladja, kikérdezi a leczkét: ő csak feji a növendékeket, de nem táplálja. (Derültség.) Ismerek továbbá oly tanárokat, a kik arról nevezetesek, hogy a felső vagy legfelső osztálybeli fiuk közül kosztosokat tartanak s velük cor. repetáinak és érettségi vizsgálat alkalmával társaiktól megkövetelik, hogy ne bántsák meg az ő növendékeiket holmi rossz calculussal. Igaz, hogy ők is aztán szívességből hasonló keresztyén módon cselekesznek collegáik növendékeivel és igy a nélkül, hogy felsőbbség! engedélyt nyertek volna, egymást kölcsönösen segítő consortiummá alakulnak. Tehát a tanároktól ne nagyon várjuk, hogy az eddigi boldog viszonyok megváltozzanak. A tanár teszi a kérdést a vizsgálaton és a kérdések tétele alkalmával — mint méltóztatik igen jól tudni — a tanári irgalomnak bő tér van engedve. De, azt mondják, ott van a ministeri biztos az új törvényben, hátha segit az? Meglehetős figyelemmel kisértem az e felett folyó vitát és azt a tanúságot jegyeztem meg magamnak a ministeri biztosra vonatkozólag, hogy attól mindenekelőtt azt követeli a törvény és azt fogja követelni különösen a kormány, hogy az állam-, haza- és nemzetellenes tényekre figyeljen. Ránézve tehát a tudomány másodrangú, annyival inkább, mert hiszen ő is tulajdonkép csak egy vagy két tárgyhoz ért és ha jól gondolom, az olyan universalis ismeretekkel bővelkedő polyhistoroknak a kora nálunk is lejárt. Hogy, máshol legalább, minden tudományhoz egyiránt értő szakférfiak nincsenek, arra nézve bátorkodom ismét külföldi példákra hivatkozni. Angolország némely tanintézetbe állami biztost küld, a király által kinevezett felügyelőt, a ki pl. a tanitónevelő-intézetekben évenként egyszer ott van az intézeti orvossal együtt egy egész álló hétig, az oktatásnak minden mozzanatát szorosan átvizsgálja és mégis annak az intézetnek a vizsgálatait egészen más kir. inspector vezeti. Sőt többet mondok: hogy ha az ily intézetből kikerült úgynevezett tanitó-növendékek a természettudományok valamely szakát tanítani akarják, egy tisztán szakférfiakból alakult bizottságnál kell jelentkezniük, a Science Departementben (SouthKensington) és ott Angliának legkiválóbb tudósai vizsgálják meg irásbelileg. Sőt ha valaki pl. a chemiát akarja tanítani csak népiskolában is, a