Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

865. szám. 238 tudományokat sikerrel nem hallgathatja oly nagy- ( számú egyén, mint a jogi és államtudományiakat. A kezeim közt levő hivatalos kimutatásból azt látom, hogy a budapesti egyetemen az 1881 — 82-iki tanévben a leiró boncztan hallgatására beiratko­zott 278, a természettanra 421, a vegytanra 457 hallgató. Ugyan kérdem, lehetséges volt-e az, hogy a 400-on felül levő hallgatók azon része, mely a hátulsó padokban ült, kellőleg látta az operatiókat? Ez aligha volt lehetséges. A jog­és államtudományi karnál is némely tantárgyra beiratkozott 300, sőt ennél is több hallgató. Noha e karnál nagyszámú hallgatóság sikereseb­ben hallgathatta a tantárgyat, mint az orvos- és természettudományi karnál; mindamellett oktatási szempontból ezt sem tartom helyesnek, mert a hall­gatók ily nagy számánál megszűnik a tanár és tanít­vány közti közvetlenség és lehetetlennéválik a szor­galom ellenőrzése, valamint a fegyelem fentartása, Elismerem, ily körülmények közt is igen sok kitűnő képzettségű ifjú ember kerül ki évenként a budapesti egyetemből; de még sem hallgathatom el, hogy ezen egyetemen sokan nem járnak el szorgalmasan az előadásokra, sőt vannak olyanok is, kik még a fővárosban sem tartózkodnak állan­dóan. Az ilyenek példája aztán nemcsak az egyetemen, de a vidéki jogakadémiákon is lan­kasztja a joghallgatók szorgalmát, ha látják, hogy az előadások szorgalmas hallgatása nélkül is át lehet esni nemcsak a tanéveken, de a vizsgákon is. A vidéki jogakadémiák e tekintetben azon előnynyel birnak, hogy hallgatóságuk csekély számánál fogva az ifjúság előadáslátogatási és tanulási szorgalmát jobban ellenőrizhetik s a fegyel­met szigorúbban kezelhetik. A budapesti egyetem több karánál tehát a túltömöttség — ifjúságunk tudományos képzése hátrányára — csakugyan létezik, és én helyeslem a törvényhozás körében megindult azon mozgal­mat, mely ennek orvoslására a módokat keresi. Többen kutatták e túltömöttség okait, és igen helyesen ez okok eltávolításában keresték a gyógyszert. Ámde ez okok igen nagy része olyan, melyek a helyi viszonyokban rejlenek sigy azokat orvosolni nem lehet, de nem is lenne kívánatos. Az ifjúság a budapesti egyetemet keresi fel, mert ez egyetem a haza első tanintézete és nem | KÉPVH. IROMÁNY. 1881—84. XXL KÖTET. | csak nagyszámú, de kitűnő tanárokkal is bőven el van látva. Itt székel a törvényhozás, itt a kor­mány. Itt vannak összpontosítva az ország legma­gasabb igazságszolgáltatási és közigazgatási kö­zegei. Tessék ezeket áthelyezni Debreczenbe, Pozsonyba, Szegedre vagy Kassára: mindjárt oda fog tódulni az ifjúság. Ámde ez lehetetlen. A fővárosban van összpontosítva az ország szellemi és anyagi ereje s igy a gazdag ifjú itt több élvet, a szegény több keresetmódot talál. Ezek oly okok, melyeket eltávolítani sem nem lehetséges, sem nem kívánatos. A budapesti egyetemre tolul az ifjúság azon része, mely az ügyvédi pályára készül, mert a tudori vizsgát könnyebben véli letehetni, ha a vizsgáló tanárokkal megismerkedik. Ez már olyan ok, melyen segíteni lehet. Mily intézkedés történjék a túltömöttség meg­szüntetésére ? ez a hozzánk intézett második kérdés. Nézetem szerint a túltömöttség eloszlatására több mód mutatkozik. Első mód az lenne: Állítsunk fel annyi egyetemet, mennyit Ma­gyarország cultur-állapota igényel. Ha ez nem lenne lehetséges : Állítsunk fel a budapesti egyetemen az orvosi és természettudományi karoknál több parallel tan­széket s alkalmazzunk több segédtanárt, hogy a hallgatók megosztassanak. A jog- és államtudo­mányi karnál létező túltömöttség eloszlatása czél­jából pedig változtassuk meg az 1874: XXXIV. •t.-cz. azon rendelkezését, mely az ügyvédi oklevél l megszerezhetése előfeltételéül a tudori oklevelet kötötte ki. Ha ez czélszerünek nem mutatkoznék : Alakítsuk át a jogakadémiákat akép, hogy a tudori fok osztogatása rájuk bizható legyen. E módok közül viszonyaink közt melyiket válaszszuk? ez a kérdés. Ha valaki „in abstracto" azon kérdést tenné fel előttem, hogy a létező felsőbb oktatási rend­szerek közül melyik a tökéletesebb rendszer? minden habozás nélkül azt felelném neki, hogy az egyetemi rendszer. Ez a rendszer tökéletesebb a szakiskolai rendszernél, mert ez a felsőbb okta­tás szélsőségeit — mint Csengery Antal 1879-ben mondotta — szerencsésen közvetíti, a midőn a | gyakorlati pályára is képez és egyszersmind a tu­30

Next

/
Oldalképek
Tartalom