Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

230 865. szám. resebben működő egyetemet láthatnék. De a mi a jelent, a közvetlen jelent illeti, magamra nézve még ezeket az általam erősen hangsúlyozott tekinteteket sem tartom elégségesnek, még kevésbé határozónak arra, hogy egy új, harmadik —vagy a mint jobban kellene mondani: negyedik — egyetem felállittassék. Indokaimat részletezni feleslegesnek tartom. Egy-kettőre azonban bátor vagyok én is utalni. Utalok legelső sorban is arra, hogy Magyarország az utolsó 30—40 év lefolyása alatt oly határozott centralisationális irányt fejlesztett ki, oly élesen concentrálta culturális és állami életét az ország fővárosába, hogy a többi vidéki városok között én jelenleg egyetlen egyet sem látok, mely azon talajt, azon feltételek összeségét, a melyeket én szükségesnek tartok egy életre való egyetem felállításához, fel tudná mutatni. Hibásnak tartom azt a feltevést is, melyben tudom, hogy sokan osztozkodnak, hogy egy új egyetem felállítása a budapesti egyetemtől a hallgatóság egy részét el tudná vezetni. Nagyon rosszul ismerik Budapestet, a kik azt hiszik, hogy annak ez lesz az eredménye. Budapestet Széchenyivel a nemzet szemevilágának, szivének és szelleme összpontjának nevezhetjük és ezt a magyar ifjúság érzi, nemcsak azon mindennapias tekintetekből, melyekből tegnap egy igen t. tagtársunk a fővárost különben helyesen jellemezte, hanem magasabb szempontból: Budapestnek attractiv ereje oly nagy, minő még csak két városnak Európában, Parisnak FrancziaországraésKopenhágának Dániára. Ezek nem engedik magukat decentralisálni; sem politikailag, sem tudományilag; s vannak fontos tekintetek, melyeknél fogva nem is w>lna kívánatos, ha ez nem igy volna. Menjünk tovább. Kolozsvárt is lehetne érvül felhozni, mert a kolozsvári egyetem felállítása idézett ugyan elő némi emelkedést azon irányban, de legfőbb fontossága nem az, melyet vártak azok, kik ezt a sok jeles tehetségű tanerővel felruházott főiskolát megalkották és felállításában támogatták. De nem helyezek nagy súlyt erre az évre, mert az idő még sokkal rövidebb, mintsem hogy ebből, részint statistikai adatok, részint politikai okok alapján, megállható következtetéseket vonhatnék. Van azonban két más, súlyosabb momentum, melyekre részemről nagyobb mértékben szeretném, ha figyelem fordíttatnék: van egy financiális, a melyet nem szabad szem elől téveszteni és van egy másik, mely az ország egyéb oktatásügyi, nem épen az egyetemi oktatás rendszerébe foglalt sürgős, igen nagy fontosságú érdekeinek tekintetbe vételére van alapítva. Áz országgyűlésen majdnem másfél évtizeden át épen a közoktatási budget előadóságát riselve, de mint oly ember is, ki a külföldi egyetemeket közvetlen szemléletből meglehetősen ismerem : egy egyetemnek, hogy jól fennállhasson és virágozhassék, számtalan szükségeiről, igényeiről teljes tudomással birok s ez is érv rám nézve az ellen, hogy — mindig csak a jelen időről szólok — egy új egyetem fölállítása mellett szavazzak. Ha továbbá, csak egy része is azon tőkének, a mely egy új egyetemnek felállítása és fentartásához megkívántatik, oly irányú oktatásügyünk előmozdítására fordíttatnék, a mely nézetem szerint sürgősebb, mint az egyetemi oktatásnak egy új egyetem felállításával leendő kibővítése, akkor azt hiszem, hogy azon oekonomikus érdekek is, melyek meglehetősen tökéletlen állapotban levő gazdasági, industrialis és kereskedelmi iskolák szervezetével állanak összeköttetésben, igen nagy mértékben elősegittetnének és biztosíttatnának. Ne méltóztassék helyteleníteni, ha hangsúlyozom est az érvet; mert hiszen 30 éves irói és tanítói pályámon megtanultam mérlegelni és magasra tartani a gazdasági factorok hatását és szerepét. Nem akarom mindezekkel azt mondani, hogy tehát ne történjék semmi; hogy bizonyos fenforgó viszásságok ne orvosoltassanak. Nem; sőt bátor leszek (ámbár igen röviden) eddigi negatív okoskodásom teréről a positiv térre átmenni, előre bocsátván azt, hogy a milyen hő lelkesedéssel tudok viseltetni eszményi iérdekek és tekintetek iránt és a mily melegen óhajtom azt, hogy az előbb jeleztem ideál minél előbb és minél .biztosabban valósittassék meg: akkor, midőn iskolák szervezéséről, concret országos körülmények és viszonyok tekintetbevételére szükségkép alapítandó messzenyuló intézkedésekről van szó, az impossibilitások terére lépni, nem tartanám helyesnek és igy a megadott possibilitásokat veszem számba. És igy első sorban arra utalok, hogy semmi kifogásom és észrevételem sincs az ellen, ha nálunk is az tör-