Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

865. szám. ?3í tennék, a mi más egyetemeken, — hogy tudniillik új tanerők alkalmazásával még tovább menne a kibővítés; s szivesen fognám látni a fiatalabb tehetségeket velünk öregebb tanárokkal eoncurrálni. A mi a jogakadémiákat illeti, talán szerénytelenség egy régibb nyilatkozatra hivatkoznom, de mert több izben megtámadtatott és helytelenittetett, bátor leszek először is arra utalni, hogy e tekintetben már az 1879-iki ministeri enquéte alkalmával kifejeztem azon nézetemet, hogy nem tartom indokoltaknak azon erős kifakadásokat és vádakat, melyek a jogakadémiák ellen felhozattak; hogy a jogakadémiák feltétlen eltörlése mellett nem tudnék szavazni, nem azért, mert talán a pietas is köt hozzájok — magam is egy egyszerű jogakadémia növendéke lévén — és mivel magam is ott futottam meg tanári pályám egy részét; de mert én ezen institutioval nemcsak egy közönséges iskolai czélt, hanem más, még általánosb érdekeket is látok összefüggni; {Élénk helyeslés) mert ez intézeteknek Magyarországon tiszteletreméltó históriai multjok van, s sok egyéb jogos érdekkel fűződtek össze. Bizonyos az is, hogy azokból a régi jogakadémiákból, valamint az újabbakból is, sok tehetséges fiatal tanár, tudós, publicista, képviselő került ki; a jogakadémiákon ma is ülnek kitűnő fiatal erők, kik a budapesti egyetemnek is diszére válnának. Tanulóik közül van alkalmam évenként sokat megismerhetni, a kik a mieinkkel körülbelől egy niveaun állanak, nem alantabb. Azt nem mondom, hogy megvan a lehetőség többet tanulniok, ez magunk irányában igazságtalan állítás volna; de hogy a niveaura sokan feiküzdik magukat, az előttem kétségtelen. Tehát a jogakadémiákat egyszerűen eltörölni nem merném, hanem beismerem, hogy 12—-13 jogakadémiát az ország nem bir meg s hogy azok számát redukálni és pedig tetemesem redukálni szükséges. De mikor ezt a reductiót említem, ugy értem ezt, hogy az tekintet nélkül felekezetekre, államra és nem államra történjék; a kivitel a felekezetekkel való egyetértés alapján akként eszközöltessék, hogy az az ország culturalis, helyi stb. — természetesen jogtanitási — czéljának és feladatainak megfeleljen. Még attól sem tartózkodnám, hogy a talán eltörlendö jogakadémiák egyike pl. az országnak egy újabb időben szerencsétlenül járt, de most nagy emelkedésű városába tétetnék. De a mi a jogakadémiák szervezetét illeti, — mert nem elég, hogy töröljük el pl. a felét, hanem a megmaradandók biztosítására és elősegítésére is kell valamit tennünk — arra nézve bátor vagyok azon észrevételt tenni, hogy én valamennyi jogakadémiára nézve egészen, minden irányban egyforma ésavégső izekig menőleg egyforma szervezetet, a tanárokban és taneszközökben lehetőleg egyöntetű eljárást kívánok. A mi a rigorosumokat* illeti, bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy a mi a doctori diploma kiszolgáltatást illeti, azt olyan szakadozott és darabokra törött manipulatióval eszközölni, a mint az egy oldalról szóba hozatott, én a tudomány méltóságával, a doctori diploma jellegével és magával annak rendeltetésével egyenes ellentétben állónak látom; s ha szabad hasonlattal élnem: valamint a gyémánttól, ha porrá tömők, elvennők értékét, ugy nem maradna meg azon intézménynek értékéből semmi, ha darabokra szaggatnék. Mariska Vilmos t. barátomnak szintén vagyok bátor egyik idevágó észrevételére azon figyelmeztetéssel felelni, hogy nem lehet a jogakadémiáknak átadni a rigorosumot és a doctori diplomát, főleg azért nem, mert a doctori oklevelet nem karok adják. A rigorosumnak igazán az egyetem köréből és joghatalmából kifolyónak kell lenni s mindenkor és mindenütt tényleg így tekintetett is. Hanem, hogy azon néhány akadémiát, melynek megmentése, megtartása nekem is szemeim előtt lebeg, sikeresen alakítsuk át, arra igénytelen nézetem szerint két út kínálkoznék. Jelesül az egyik (bár tudományi tekintetből kevésbé megfelelő) az volna, ha kimondatnék ép a mostanában megalkotott qualificationalis törvényre vaJÓ figyelemmel, hogy egy három éves jogakadémiai cursusban az állami szolgálatra, a birói és közigazgatási pályára való való előkészültséget az illető jelöltek és tanulók maguknak megszerezhetik. A másik, a mi tegnap már megemlittetett, bár ki nem fejtetek, az, a mire én már 20 évvel ezelő'tt bátor voltam egyik munkámban figyelmeztetni, hogy t. i. nem volna absolut szükségnek tekin-