Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

865 szí ják és fejleszszék. Előbb anyagilag kell gyarapodnunk, csak azután hódithatnak az egyetemek, azután válhatnak a tudomány műhelyeivé. Mint jogakadémiai tanár, nem akarom magamat a vidéki jogi iskolák védőjéül feltolni. Egy mellettük általam tartandó apológiának ugy sem volna foganatja, mert a részrehajlás és elfogultság indokoltnak látszó vádjának telném ki magamat. Csak a mélyen tisztelt közoktatásügyi bizottságnak hozzám intézett felhívásából folyó kötelességemnek teszek eleget, a midőn e tárgyra vonatkozó nézeteimet is legjobb meggyőződésem és belátásom szerint röviden kifejtem. (Halljuk!) Négyévvel ezelőtt indult meg a jogakadémiák elleni mozgalom. A fővárosi napi és szaklapok valóságos kedvteléssel versenyeztek a vidéki jogi iskolák ócsárlásában. Hivatottak és hívatlanok, részint jogosult érvek, részint puszta, üres gyanusitgatások alapján valamennyi jogakadémia mielőbbi eltörlését követelték. Nem akarom az akadémiai tanárok ellen egész általánosságban, olykor a legleaíázóbb jelzők kíséretében intézett támadások keserű emlékeit felidézni. Eleget szenvedtünk alattuk! Csak abbeli meg-győződésemnek adok kifejezést, hogy a sajtó, habár a legjobb szándék vezérelte is, többet ártott, mint használt az ügynek, mert a legszilárdabb kötelességérzet is megrendül, ha azt tapasztalja az ember, hogy a rendszer hiányai, egyesek fogyatkozásai, meglehet visszaélései miatt az érdekeltek egész testületét alacsonyítják le. Eszem ágában sincs azt mondani, hogy a jogakadémiák ellen nem emelhetők alapos kifogások. De az a meggyőződésem, hogy a közvélemény, jobban mondva a közvélemény kifejezőjének tartott hírlapi sajtó, helytelen irányban nyilatkozott, midőn valamennyi jogakadémiának eltörlését követelte, miután ha csak egy új egyetemet állit fel az ország, a mint a közel jövőben többnek alapítására szegénységünk miatt nem is gondolhatunk, valamennyi jogakadémiának eltörlését képtelenségnek tartom és az azok ellen emelhető kifogásoknak alapul szolgáló fogyatkozások nem olyanok, melyeket nem lehetne orvosolni. A jogakadémiák ellen intézett támadások közül a legfigyelemreméltóbb az azokon alkalmazott tanerők minőségére vonatkozik. Megengedem, hogy m. 223 vannak akadémiai tanárok, kik nem felelnek meg egy főiskolai tanár irányában támasztható követelményeknek, de ezek kivételek és nagyobbrészt azon idő'kből valók, midőn egy jogakadémiai tanár összes évi illetménye 900—1100 frt közt ingadozott, midőn tehát csak igen ritkán volt a kormány, illetőleg az isiolafentartó azon helyzetben, hogy hivatott tanerőkben válogathatott volna. A jogakadémiai tanárok anyagi helyzete mostanában is elég mostoha, de az 1869. év előtti időhöz képest jelentékenyen javult és az akadémiai tanerők minősége az utóbbi 8—10 év alatt csakugyan sokkal örvendetesebb képet tár elénk. Ha azt akarja a kormány, hogy jövőre kitűnőbb tanerők foglalják el az akadémiai tanszékeket, emelje fel a rendes tanárok alapfizetését 1500 írtról legalább 2000 frtra, a mely összeg a mai árviszonyok közt még mindig inkább takarékos, mint bőkezű javadalmazás volna és mondja ki a törvényhozás, hogy 2000 frtnáí kisebb fizetést a felekezeti akadémiák tanárai sem élvezhetnek. A fizetéseknek csak ily arányú javítása után nem fog bekövetkezni az, a mi eddig sokszor megtörtént, hogy a tanszékek betöltésekor egy-két pályázó jelentkezik és tíz-tizenöt esztendő múlva képzett tanerőkben nem lesz hiány. Azt mondhatná valaki, hogy a fizetésjavitás magában véve nem fog kiváló tanférfiakat elővarázsolni. Ezen ellenvetés nem volna egészen alaptalan és én magam sem várok a fizetések felemelésétől rögtöni eredményt. De azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy a gazdasági élet mai demokratikus rendszere valamennyi munkánál, legyen az anyagi vagy szellemi, végeztessék egyesek vagy a köz érdekében, a szolgálat fontosságának megfelelő jutalmat követel és hogy a kevésbé díjazott szolgálat a jobban díjazottnál rosszabb minőségű. Hogy az akadémiák a felső oktatás igényeinek megfelelő valóságos fakultásokká alakíttathassanak át: azok költségvetését a tanerők minőségének javításán kívül még egyéb okokból is, jelentékenyen emelni kellene, .névszerint új tanszékek felállítása s a könyvtár kellő dotatiója és helyesebb kezelése érdekében. A mostani tanszékek az eddigi szakcsoportositással továbbra is meghagyhatok volnának. Mindössze az egyházjogot kellene az európai és magyar jogtörténettől elválasztani,