Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

222 865. szám. fogva, alig fog valamikor a fővárosi egyetemmel versenyezhetni. Anyagi eszközeink korlátoltsága mellett, tisztán culturpolitikai szempontból, kez­dettől fogva elhibázott lépésnek tekintettem a második egyetemnek Kolozsvárra történt helyezé­sét, mert ha az ország alkalmasabb pontján állít­tatott volna fel, az arra forditott összeg a hallga­tóság nagyobb létszáma folytán dúsabb kamatokat hozna. Arra nézve, hogy a felállítandó egyetemen orvosi kar is létesittessék-e, nem érzem magamat illetékesnek határozott véleményt mondani. E kér­dés mindenesetre nagyon meggondolandó, mert e körül forog a tervezett egyetemnek adandó szer­vezet. Legelőször az volna fontolóra veendő, hogy lesznek-e elégséges számban hivatott tanférfiak, mert ha az oktatás eredményének valamennyi tan­intézetnél egyik elsőrendű tényezője a tanerők minősége, az orvosi karra nézve még inkább áll ez, a hol a tantermekben nyert képzés hézagait az oktatás demonstratív természeténél fogva nem lehet tankönyvek olvasásával pótolni. A második, a mi figyelembe veendő, az, hogy lehet-e a harmadik egyetemen annyi orvosnövendékre számítani, a mennyi megkívántatik ahhoz, hogy a képzés által termelt szellemi, s az orvosi kar alapítása és fentartására szükséges anyagi tőkék értéke közt, ha csak 15—20 év múlva is, megfelelő arány le­gyen. Mert ha nem, akkor helyesebb volna az or­vosi kar szervezésiét későbbre halasztani. Hogy­sem oly orvosi kart létesítsen az ország, a mely hosszú időn át csak 80—100 növendéknek nyúj­tana képzést, jobb a mostani állapot fentartása. És én attól tartok, hogy azon előítélet, melylyel az ország közvéleménye még csak rövid idővel ez­előtt a bécsi orvosi fakultást a budapesti rovására az utolérhetetlenség dicsfényével környezte, a harmadik orvosi kar irányában kétszeres súlylyal, mert két versenyintézet nyomása alatt, újulna meg ugy, hogy ismerve közönségünknek ily dolgokban csökönös gondolkozását, legkevésbé ?em lepne meg, ha a netalán létesítendő harmadik orvosi ka­ron a tanulók száma a 150-et még 15 —20 év múlva sem közelítené meg. Az orvosi fakultással függ össze a bölcsészeti kar szervezetének kérdése is, a mennyiben, ha az orvosi felállíttatik, a természettudományi és meny­nyiségtaui szakokat sem lehet kihagyni az egye­tem keretéből. Ha ellenben az orvosi kar felállítása későbbre halasztatnék, csak a szoros értelemben vett bölcsészeti, továbbá a történeti és nyelvészeti szakok felvételét vélem szükségesnek. Ezen sza­kokat természetesen ugy kellene berendezni, hogy a középtanodai tanári pályára készülő ifjaknak teljes képzést nyújtanának, illetőleg e szakokból tudori fok is adományoztatnék. Orvosi kar nél­kül azért nem tartom kívánatosnak a természet­tudományi és mennyiségtani szakok felvételét, mert miután középiskolai tanárjelöltek száma már most is meghaladja a szükségletet, ezen szakok orvos­növendékek hiányában hallgatók nélkül marad­nának. Minthogy csak egy új egyetemtől a legvér­mesebb reményüek sem várhatják a budapesti jogi kar túlnépességének jelentékenyebb arányú csökkenését; minthogy továbbá a jogvégzett ifjakra irányuló szükségletnek három egyetem nem felelhet meg és egyszerre három-négy új egyete­met pénzügyi tekinteteknél fogva sem állithatni fel: nem a jogakadémiák eltörlésében, hanem azok gyökeres átalakításában találom jogi okta­tásunk reformjának kulcsát. Elismerem, hogy az egyetemek eszmeileg tökéletesebb alkotások a csak egy-egy életpályára előkészítő szakiskolák­nál, de ha valamely intézmény létesítéséről vagy újjászervezéséről van szó, az illető ország összertí viszonyaiból kell kiindulni. Az egyetem egyik fel­adata kétségtelenül a tudományok mivelése és fejlesztése, de a mi egyetemeink még sokáig túl­nyomóan csak a gyakorlati pályákra képesítő szakiskolák lesznek és pedig nem annyira azért, mert ifjaink jelentékeny részénél hiányzik a min­den fáradsággal szembeszálló komoly munkásság, hanem kiváltképen azon okból, mert nálunk el­enyészően kevesen vannak olyanok, kik az egye­temet magáért a tudományért keresik fel. Állítson fel az ország akárhány egyetemet, lássa el azokat a legkitűnőbb tanerőkkel, nem lesznek tudósképző intézetek, mivel anyagi culturális állapotaink, bár­mily jelentékeny haladást mutatnak is újabban, csak hosszú idő múlva fogják elérni azon fejlődési fokot, melyen a középosztály tagjai elégséges anyagi eszközökkel és elég szabad idővel birnak arra, hogy a tudományokat azok belbecséért ápol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom