Képviselőházi irományok, 1881. XIX. kötet • 706-762. sz.

Irományszámok - 1881-718. Törvényjavaslat, a szeszadóról szóló 1878. évi XXIV. törvényczikk módositásáról, valamint sajtolt élesztőnek a szesztermeléssel együttes készitésének megadóztatásáról és a sajtolt élesztő után eső behozatali vám felemeléséről

718. szám. 61 A szeszfőzdék tehát, hogy az adó mentül nagyobb részét megtakaríthassák, az erjesztési idő lehető megrövidítésével bizonyos idő alatt mentül több szesz előállítására lévén utalva, oly gyártási módot honositottak meg, mely egyfelől a termelési anyagok hiányos kihasználása, valamint több és drágább élesztő-anyag igénybevétele folytán jelentékeny anyagpazarlásra, illetőleg a szesztermelés megdrágítására, másfelől pedig, az adótétel leszállítására vezetett. Ebez járul még, hogy ezen adóztatási mód mindazon különbségeket, melyek a nyers anyagok különféle nemei és különböző minősége, a műeszközök nagyobb vagy kisebb tökélye, valamint a jobb vagy roszabb műszaki eljárás folytán a szesznyeredékben mutatkoznak, teljesen számba nem vehetvén, egyenlőtlen adóztatást is eredményezett. Az átalányozási rendszer ezen hátrányos következményeinek kárát első sorban a mezőgazdasági szeszfőzdék vallották, miután ezek nem csak gyakran csekélyebb, hanem a termelési idény alatt változó minőségű anyagok (p. o. burgonya) feldolgozására is vannak utalva, hanem kevésbbé tökéletes műszaki berendezés mellett, gyártási módjuk tekintetében sem emelkedhetnek a technika fejlődésének színvonalára, s ennélfogva a nagy gyáriparral atmál kevésbbé versenyezhetnek; mert a korlátolt üzemnek, valamint a megkívántató anyagi eszközök gyakori hiányának természetszerű hátrányaival is küzdeni kénytelenek. Ennek tulaj donitható, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék hanyatlásnak indultak, s hogy ennek következtében szeszfőzdéink száma is évről évre fokozatosan annyira csökkent, hogy míg az 1867/68. és 1868/69. évi termelési idényben összesen 1,065 illetőleg 1,030, — addig az 1881/82. évi idényben már csak 618 szeszfőzde volt működésben. A nagy gyáripar azonban, mely a technika fejlődésének magaslatán áll, azon hathatós támogatás mellett, melyet kiviteli képessége az adóztatási rendszerből merített, képes volt az átalányozási mód minden előnyeit javára fordítani, s teljes önérzettel mutathat azon sikerre, melyet mezőgazdasági terményeink nagy mennyiségének értékesítése, valamint kiviteli kereskedésünk és állattenyésztésünk fejlesztése által aratott. Habár a közgazdaságunknak tett ezen kiváló szolgálat teljes méltánylást érdemel is, mezőgazdasági viszonyainknál fogva még sem lehet egyedül mérvadó szeszadó-rendszerünk megbirálásánál, és pedig annál kevésbbé, mert a nagy gyáripar fejlődése nem nyugszik természetszerű alapokon, a mennyiben az nemcsak a termelési anyagok árától s kiviteli viszonyainktól, hanem és pedig nagy részben azon támogatástól is függ, melyben a szesz kivitele közvetve részesül, tehát nem is tekinthető állandóan biztosítottnak. A főzőkészülék termelőképessége szerint való átalányozás alá esnek a répát, lisztes anyagokat és czukorüledéket feldolgozó azon kisebb pálinka-üstfőzdék, melyeknek erjürmérete 17, üstjök pedig két hectoliternél nem nagyobb, valamint a gyümölcsöt, törkölyt, bogyós gyümölcsöket, gyökérnövényeket, seprőt és mézes vizet stb. feldolgozó összes nagyobb és kisebb szeszfőzdék (22. §.) s ugyanazért ezen adóztatási mód, habár az összes évi szeszadó-jövedelemnek csak mintegy 10%-át (710.000 frt) szolgáltatja, — mégis a mezőgazdaság s különösen a gyümölcstermesztés szempontjából nagy fontossággal bir. Ezen átalányozási mód szerint, a főzőkészülék minőségéhez és alkatrészeihez képest naponkint a főzőkészülék (üst) űrtartalmának 3—8-szoros mennyiségét véve alapul (47. §.) ezen ürtér minden hectoliterje után, répa, lisztes anyagok és czukorüledék feldolgozásánál 4 ; nyári vagy téli szilva, cseresznye, megy, baraczk, csontáros gyümölcs (kökény kivételével) bor, borseprő, bor- vagy gyümölcsmust, mézes viz vagy szőlő feldolgozásánál 3; som, kökény, csipkebogyók és gyökérnövények, nemkülönben törköly és serfőzési hulladékok felhasználásánál pedig 2 hectoliterfoknyi szesznyeredék (49. §.) fokonként 11 krral (1. §.) adóztatandó meg. Az átalányozás ezen rendszere elvi tekintetben ugyan megfelelőnek mutatkozott; részletes határozmányaira nézve azonban azon kifogás alá esik, hogy az adóztatás mérve a beczefrézésre