Képviselőházi irományok, 1881. XIX. kötet • 706-762. sz.
Irományszámok - 1881-718. Törvényjavaslat, a szeszadóról szóló 1878. évi XXIV. törvényczikk módositásáról, valamint sajtolt élesztőnek a szesztermeléssel együttes készitésének megadóztatásáról és a sajtolt élesztő után eső behozatali vám felemeléséről
6 Ű 2 718. szám. szánt űrméret szerint való adóztatáshoz képest áltáljában s különösen gyümölcsnemtíek, törköly és seprő feldolgozása esetében, aránytalanul magas lévén, a pálinkafőzés ezen anyagokból megfelelő haszonnal alig gyakorolható, nemkülönben, hogy ezen adóztatási mód nem nyújt alkalmat arra, hogy a gazdasági pálinka-főzők marhájuk eltartása czéljából mosléknyerés végett legalább télen át, midőn a takarmány hiánya, — különösen hegyes vidékeken, hol a föld silány termőképessége egyenesen az álattenyésztésre utal, — igen érezhetővé válik, a pálinka-főzést lisztes anyagokból belterjesebben gyakorolhassák, s végre, hogy a legrövidebb főzési időnek répa, lisztes anyagok és czukorüledék feldolgozásánál 3 napban történt meghatározása (56. §.), a szegényebb sorsú adózókra nézve igen terhes. Az egyezkedés (megváltás) utján való adóztatást azon pálinkafőzők vehetik igénybe, kiknek főzőüstje 2 hectoliternél nem bir nagyobb űrtartalommal, ha öntermesztette gyümölcsnemüekefc, vagy saját bortermésükből nyert törkölyt vagy seprőt dolgoznak fel, valamint azon szeszfőzdék, melyek vállalkozói serfőzők, ha ezek csak saját termelésük hulladékait használják fel a szesztermelésre, főzőkészülékük minőségére való tekintet nélkül. Ezen adóztatási mód a jelzett korlátozásnál fogva s mert az emiitett kisebb üstfőzdék, a főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozás alapján is adózhatnak, csakis a gyümölcstermesztés szempontjából bir némi jelentőséggel, mig pénzügyi tekintetben, — miután az összes évi szeszadójövedelemnek alig l°/o-át (71,000 frt) szolgáltatta, — alig vehető számba. Ezen adóztatásnak a várható — és hectoliterfokonként 11 krral megadóztatandó szesznyeredék-mennyisége és foktartalma képezvén alapját, az egyezkedésnek ezen módja annyiban kedvező, a mennyiben a megadóztatandó szeszuyeredék, a felhasználandó anyagok jobb vagy roszabb minőségéhez képest, esetről esetre állapittatik meg, s a főzési idő meghatározásánál a szokásos üzletmód, valamint a gazdasági pálinkafőzdéknél gyakran előforduló üzletakadályok is nagyobb mértékben jöhetnek -tekintetbe; sőt az egyezkedés nemcsak egyes pálinkafőzőkkel, hanem a valamely községben lévő valamennyi pálinkafőzővel, vagy ezek számára magával a községgel is megköthető. A szabad egyezkedés utján való adóztatás azonban — félreismerhetlen előnyei daczára — azon hátránynyal bir, hogy az csakis gytimölcsneműekre, törkölyre és seprőre szorítkozik s abból épen azon pálinkafőzők vannak kizárva, kik a marhaállományok eltartására szükségelt moslék előállítása czéljából lisztes anyagokat használnak fel pálinkafőzésre. A termény mennyisége és foktartalma szerint, szeszmérőgép jelzései alapján való adóztatás alkalmazása a szeszfőző szabad választásától függvén, ezen adóztatási módot, melynek alapján a szesznyeredék teljes mennyisége és foktartalma — apadás és fogyatkozás czímén számított 5°/« levonásával — esik adó alá, kizárólag csak a sajtolt élesztő készítésével foglalkozó iparszeríí szeszgyárak egy része (10—14) vette igénybe; miután ezen szeszgyáraknál a hosszabb idejű erjesztés által feltételezett üzletmód előnyei a nagyobb adóteher hátrányait ellensúlyozni képesek voltak, mig a többi szeszfőzdék a termény nagyobb mérvű megadóztatásaért, a megtakaritandott anyag értékében teljes kárpótlást nem véltek találhatni s ugyanazért, — megszokott üzletmódjuk mellett maradva, — ezen adóztatási mód alkalmazását meg sem kísérlettek. Az adóztatás ezen módja, a sajtolt élesztőnek a szesztermeléssel együttes készítését, közvetve pedig az élesztőipar fejlesztését mozdítván elő, czéljának annál inkább megfelelt, mert az alkalmazásba vett szeszmérőgépek rendes menete és pontos jelzései ellen kifogás tehető nem volt és az annak alapján megadóztatott volt, bár igen csekély számú szeszgyárak után, az összes évi adójövedelem mintegy 9%-ka (639,000 frt) folyt be az állam pénztárába. Szeszadórendszerünk hatása iránt tett ezen tapasztalatok indítottak a szeszadóreform kezdeményezésére s hogy ugy a mezőgazdasági, mint a nagy gyáriparnak alkalmat adjak igényeik• /
