Képviselőházi irományok, 1881. XV. kötet • 561-646. sz.

Irományszámok - 1881-563. Törvényjavaslat, a z V-ik és VI-ik csendőrkerületi parancsnokságok legénységi állományának ideiglenes kiegészitéséről

14 563. szám. Melléklet az 563. számú irományhoz. Indokolás, „az V-ik és Vl-ik csendőrkerületi parancsnokságok legénységi létszámának ideiglenes kiegészítéséről" szóló törvényjavaslathoz. Az 1881-ik évi Il-ik törvényczikk 1. §-a intézkedik ugyan arról, hogy a csendó'rség állománya kikbó'l s mi módon egészíttessék ki; azonban ezen intézkedés — a mint a tapasztalás mutatta, — nem egészen elegendő arra, miszerint az újonnan szervezendő' csendőrparancsnokságok felállítása alkalmával szükséges nagyobb számú legénységi létszám egyszerre hiány nélkül kiállítható legyen. Amint a jelenleg létező négy csendőrparancsnokság egymásután felállíttatott, —fokozatosan nőttek az ezek részére szükséges legénységi létszám kiállítása körüli nehézségek. S daczára annak, hogy a kínálkozó módok s eszközök a lehetőségig igénybe vétettek, — mind a mellett ezen parancsnokságok legénységbeli létszámában a pótlásra váró — azonban remélhetőleg még ez év végéig önként jelentkezők által fedezhető hiány még 500 főre rug. E felmerült nehézségek oka onnan ered, hogy a csendőrségi szolgálatra önkéntesen jelentkezők száma eddigelé sokkal csekélyebb eredményt tüntet fel, mint a mennyire az 1881. évi Il-ik törvényczikk megalkotása alkalmával, valószínű számítás tétetett. A tapasztalás ugyanis azt mutatta, hogy azon kiszolgált altisztek közül, a kikre az idézett törvényczikk 1. §. a) pontja utal, — úgyszólván egy sem lépett be a csendőrséghez. Ezen altisztek, a közszolgálatban való alkalmazásra szerzett igényük alapján, — kivétel nélkül, a polgári téren keresnek alkalmazást. Az idézett törvényczikk 1. §. b) pontja alatt jelzett azon önkéntesekből „a kik hadkötelezettségüknek már teljesen eleget tettek" — az önként jelentkezők száma igen csekély volt; mert ezek nagyobbára már családos s önálló foglalkozással bíró egyének lévén, a különben is nem könnyű" csendőrségi szolgálatba lépni nem voltak hajlandók. Úgyszintén alig számba vehető hányad az, a melyet a c) pont alatt emiitett „huzamos időre szabadságolt" egyénekből nyer a honvédség; mert ezek a hadseregtől is oly családi vagy egyéb méltánylást érdemlő okoknál fogva szabadságoltatnak, a mely okok honmaradásukat teszik szükségessé. Az előadottak szerint tehát a csendőr legénységi létszám eddig is leginkább, a „hadseregnek önkéntesen belépő tartalékosaiból és póttartalékosaiból", — továbbá az „önkéntesen belépő honvédekből" (1881.11. t.-cz. d), e) pontok) egészíttetett ki. S ha az, ez utóbbiak közül belépő önkéntesek száma a csendőrparancsnokságok legénységi létszámában felmerülő időközi rendes fogyaték pótlására elegendő is volna, — azonban arra, hogy ezek sorából annyian jelentkezzenek, miként nemcsak ezen rendszerinti fogyaték,