Képviselőházi irományok, 1881. XIV. kötet • 496-560. sz.

Irományszámok - 1881-529. Az igazságügyi bizottságnak jelentése, „a pénzügyi közigazgatási biróságról” szóló törvényjavaslatra

529. szám. 181 hatóságoknak határozata ellen a kir. kincstár képviselője ad be indokolt felebbezést, ezen felebbezés másolatban az adó- vagy illetékköteles féllel közöltessék, és ennek alkalom nyújtassák arra, hogy a felebbezésre észrevételeket adhasson be. Nehogy azonban a tfelebbezések másolatának kézbesítése, a vétbizonyitvány bevárása és az észrevételek beadására szükséges határidő által az ügymenet késedelmet szenvedjen: a bizottság azon egyszerűbb eljárást javasolja, hogy a felebbezés másolata a kincstár képviselője által postára adott ajánlott levélbenj közöltessék az adó- és illetékköteles féllel, s hogy utóbbi észrevételeit a pénzügyi közigazgatási bírósághoz mindaddig beadhass*, mig itt az ügy előadásra be nem jelentetett; a mely bejelentés azonban az értesítőlevél postára adását követő 15 nap eltelte előtt meg nem történhet. A 9-ik |§-hoz javasolt utolsó bekezdés abban találja indokolását, hogy ha a kincstár képviselője felebbezését a határozat kihirdetésekor az ellenfél jelenlétében, vagy értesítése mellett azzal jelenti be, hogy a felebbezést indokolni nem kívánja, akkor az adó- és illetékköteles félnek a felebbezésről való újabb értesítése felesleges. w. %. {min. jav. io-ik §.) Habár e szakasz azon rendelkezése, miszerint a pénzügyi közigazgatási bírósághoz intézett felebbezésnek halasztó hatálya rendszerint nincsen, elfogadhatónak mutatkozik, mindazonáltal, tekintettel arra, hogy illetékügyekben az 1881: XXXIV. t.-cz. 36-ik §-a szerint ajpénzügyi közigazgatási bírósághoz birtokon belül való felebbezésnek van helye és hogy ezenfelül esetleg a közadók kezeléséről szóló törvényben, vagy valamely külön törvényben is birtokon belül való felebbezés lehetend megengedve : a bizottság a 10-ik §. első bekezdését akként találta szövegezendönek, hogy a pénzügyi közigazgatási bírósághoz intézett felebbezésnek halasztó hatálya csak azon esetekben van, a melyekben ezt a törvény külön rendeli. 12., i3. §§. (min. jav. 12-ik §.) A ministeri javaslat 12-ik §-ának rendelkezését a bizottság oly irányban bővítette ki, hogy az előadandó ügyek jegyzéke legalább 8 nappal az előadás előtt függesztendő ki, és hogy a fél vagy szabályszerű megbízással igazolt megbízottja, ha e jogának igénybevételét az ügynek előadás végetti kifüggesztéséig bejelenti, az előadás befejezése után szóbeli előterjesztést tehet, s felebbezését esetleg újabb adatokkal is támogathatja; mely esetben az ellenfél is, ha jelen van és nyilatkozni kivan, meghallgatandó. Az eljárást e részben tüzetesebben a bizottság az ügyrendben véli szabályozandónak. Ezen nagyfontosságú módosítás indítványozásánál a bizottság tekintetbe vette, hogy a puszta írásbeliség és az avval karöltve járó előadói rendszer nem nyújt elegendő biztosítékot az iránt, hogy a vitakérdés a maga teljes egészében az itélö bíróság tudomására hozassék. Az írásbeli anyagnak az előadó által több vagy kevesebb ügybuzgalommal és szakavatottsággal előterjesztett szóbeli kivonatából, ha az érdeklett felektől megvonatik azon jog, hogy^esetleges észrevételeiket élőszóval terjeszthessék elő, a bíróság nem ritkán nem a valódi tényállásról a maga egészében, hanem annak csupán azon töredékéről fog tudomást szerezni, a melyet az előadó az ö egyéni felfogása szerint lényegesnek tart. Elismeri a bizottság, hogy azon ügyekben, a melyek a törvényjavaslat szerint a pénzügyi közigazgatási bírósághoz felebbezhetök, tekintettel arra, hogy csupán egy ily bíróság állíttatik fel a fővárosban és tekintve azt is, hogy a legtöbb esetben a felebbezés tárgyának összege igen csekély — az obligativ szóbeli eljárást behozni nem lehet. De ez nem szolgálhat akadályul arra, hogy más törvényhozások példájára az érdeklett feleknek azon permissiv jog engedtessék, miszerint az ügy előadása után szóbelileg is nyilatkozhassanak, az előadásnak vélekedésök szerinti netaláni hézagait pótolhassák és érveiket az itélö bíróság előtt szóval előterjeszthessék. A felek ezen permissiv joggal bizonyára csak ritkán, csak a fontosabb esetekben fognak élni és ezen körülmény ellensúlyozza azoknak aggodalmát, a kik attól tartanak, hogy az