Képviselőházi irományok, 1881. XII. kötet • 354-425. sz.
Irományszámok - 1881-360. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a kir. járásbiróságok hatósági körébe utalt büntető ügyekben a felebbvitel korlátozását” tárgyazó törvényjavaslatra
360. szám. 63 mint több járásbíróságnak telekkönyvi hatósággal való felruházása már is észlelhetoleg jelentékenyen csökkentette, a tervezett változtatás folytán származandó munkatöbbletet meg fogják győzni, a nélkül, hogy e miatt a törvényszéki birák létszámát szaporítani kellene. A tervezett változtatás egy lépés lenne azon helyes irány felé, a melyet a büntető' és polgári eljárás végleges szabályozásánál törvényhozásunknak, más államok példáit is követve és saját jogtörténelmi rendszerünk álláspontjához visszatérve, okvetlen elfoglalni kell; mely szerint az egyes, bíróság hatásköréhez utalandó polgári és bünteti) ügyekben a másodfokú bíráskodás a kir. törvényszékekre bízandó. íme látjuk, hogy a szomszéd Ausztriában is, bár ott a tiszta felebbviteli bíróság rendszere volt érvényben, a bűnvádi eljárás szabályozásánál ezen rendszerrel szakítani és járásbíróságokhoz utasitott büntető' ügyekben való felebbviteli bíráskodást az első folyamodása törvényszékekre bízni voltak kénytelenek. Midőn ezek folytán az igazságügyi bizottság a beterjesztett 229. számú törvényjavaslatot általánosságban a részletes .tárgyalás alapjául elfogadta, azt a fentjelzett irányban kiegészített s •/. alatt mellékelve bemutatott újabb szövegezésben ajánlja a t. háznak elfogadásra. Ezen törvényjavaslat részleteire nézve a. bizottság következö'ket talál kiemelendöknek. Azon csekélyebb jelentőségű büntető' ügyek közé, a melyekben a felebbvitel korlátozandó, a ministeri törvényjavaslat 2-ik §-a 3-ik pontjában felsorolt kihágásokon kivül felveendőknek találta még a bizottság az 1879. évi XL. t.-cz. 42., 48., 87., 88., 89., 114, 127., 130., 132. és 143. §§-aiban meghatározott kihágásoknak eseteit, valamint az ugyanazon törvény 48. §-ba ütköző kihágást, amennyiben az első fokban a kir. járásbíróságok hatásköréhez van utalva. Mindezen kihágások a büntetendő cselekmény tárgyi tényálladékának könnyű felismerését és megállapithatását a bűncselekményeknek kevésbé fontosságát és a törvényben moghatározott büntetés kisebb mértékét figyelembe véve aggály nélkül sorozhatok azon csekélyebb jelentőségű büntető ügyek közé, amelyekre nézve a felebbviteli jog korlátolandónak mutatkozik. Ellenben mellőzte a bizottság a járásbíróságok hatásköréhez utalt többi kihágások felvételét, mert részint azoknak közérdekű fontosságát, részint azon körülményt tartotta szem előtt, hogy ezen kihágások tárgyi tényálladékát súlyosabb beszámítás alá eső bűncselekményeknek tárgyi tényálladékától gyakran oly csekélység választja el, hogy ennek megítélése a fokozottabb garantia nyújtását méltán igényli. A 2. és 3. §§-ok azon korlátokat állítják fel, amelyek között az 1. §-ban felsorolt csekélyebb fontosságú ügyekben a kir. törvényszékek által hozandó másodfokú határozat ellen további felebbvitel engedtetik. Elvül szolgál, hogyha a két alsó bíró határozata a bűnösség kérdésében különbözik, ha az első bíró felmentő Ítéletével szemben áll a másodbiró marasztaló ítélete, vagy viszont, a felebbezés a kir. táblához mint barmadbircsághoz feltétlenül, a kiszabott büntetés mérvére való tekintet nélkül, megengedtetik. De ha a bűnösség kérdésében az alsó bíróságok ítélete egybehangzó is, a vádlott felebbezéssel élhet akkor, ha a 2. §. 2-ik pontjában meghatározott büntetésnél — magasabb büntetés lőn ellenében megállapítva. Az ügyész és a magánvádló azon ok miatt, mert a kiszabott büntetést csekélynek találják, a H-od bírósági Ítélet ellen akkor sem élhetnek felebbezéssel, ha a másodbiróság az első biróság által kiszabott büntetést lejebb szállította. A nevezetteket a Il-od bírósági itéíet ellen további felebbezés csak akkor illeti, ha az I-ső biróság által elmarasztalt vádlottat a kir. tábla felmentette, vagy ha bűntett avagy oly vétség esete forog fenn, mely másodfokúlag a kir. törvényszékek hatásköréhez nem tartozik. A másodfokú ítélet ellen megengedendő további felebbezés ezen eseteinek megállapításánál a bizottság egyfelől figyelembe vette azt, hogy kivált addig, míg a büntető eljárás nem szabályoztatik, és a törvényszékek mint Il-od folyamodású bíróságok a hozzájok utalt ezen felebbezett ügyeket csupán az iratokból fogják felülbírálni, a további felebbezés teljes kizárása a személyi
