Képviselőházi irományok, 1881. XII. kötet • 354-425. sz.
Irományszámok - 1881-360. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a kir. járásbiróságok hatósági körébe utalt büntető ügyekben a felebbvitel korlátozását” tárgyazó törvényjavaslatra
62 360. szám. jogorvoslatoknak alsóbb fokú biró elé utalása más államokban is a helyes igazságszolgáltatás elutasithatlan követelménye gyanánt ismertetett fel: Alig vonható kétségbe azon változtatás czélszerűsége, melyet a felebbezett büntető ügyek nagymérvű felszaporodásának észlelése folytán maga a m. kir. Curia kezdeményezendőnek és inditványozandónak talált, s melyet az igazságügyi kormányzat magáévá téve, alkotmányos tárgyalás alá bocsátotta azon törvényjavaslatot, a melynek czélja a magyar kir. Curiát, az ország legfőbb bíróságát, az apróbb és jelentéktelenebb kihágások és vétségek által vaió túlterheltetéstől mentesíteni. Az igazságügyi bizottság e részben a javaslathoz, az annak indokolásában foglaltakon és a fentebb előadottakon felül azért is hozzájárul, mert az igazságszolgáltatás jól felfogott érdekében szükségesnek találja, hogy a magy. kir. Curia a fontosabb büntető- és polgári ügyeknek legfelsőbb fokban való eldöntésére hivatott ezen legfelsőbb bíróságunk a fokozott garantiát nem igénylő apróbb ügyek által való túlterheltetéstől mentesítve, a fontosabb ügyekben nagyjelentőségű hivatásának annál inkább megfelelhessen. Nem kerülte azonban ki az igazságügyi bizottság figyelmét, hogy az országnak másodfokú bíróságai a kir. itélő táblák azonos ok miatí, a hozzájok felebbvitt büntető ügyek nagymérvű szaporodása folytán, teendőkkel szintén túl vannak halmozva. A budapesti kir. Ítélőtábla igtató hivatalába az 1872. évben érkezett büntető ügyek száma csak 19,149-et tett, amely szám fokozatosan emelkedve 1880-ban már 44,200-at, 1881-ben pedig 58,000-et tett ki, a folyó év szeptember végéig pedig ezen ügyek száma már 49,440-re rúgván, az év végéig körülbelől 66,000-re fog emelkedni. Ezen bírósághoz a folyó év első negyedében felérkezett könnyű testi sértési és bécsületsértési vétségek száma 5,020-at teszen, ugy hogy csupán e két nem vétségeknek évi átlag száma a budapesti királyi táblánál 20,000-re tehető. A maros-vásárhelyi királyi itélő táblán az 1872-ben 3,626-ra rugó büntető ügyszámmal 1881-ben már 7,959 szám áll szemben. Ily körülmények között, ha a csekélyebb fontosságú büntető ügyekben a felebbvitelek tervezett korlátozása csupán a törvényjavaslat keretében vitetnék keresztül: akkor segítve lenne a m. kir. Curián, de nem egyszersmind a segítséget ugyanazon mérvben igénylő kir. táblákon. Sőt utóbbiaknak túlterheltetése fokozódnék, — mert egyfelől a másodbirósági Ítélet ellen beadott felebbezéseket visszautasító határozat elleni felebbvitelek ezen bíróságok teendőit szám szerint is nem éppen jelentéktelenül szaporítanák, másfelől pedig azon körülmény, hogy a kir. táblák a járásbíróság hatásköréhez utalt összes büntető ügyekben a jogkérdésben, az 1-ső §-ban felsorolt csekélyebb fontosságuakban pedig a ténykérdésben is utolsó fokban fognak határozni: kétségtelenül azt fogja eredményezni, hogy ezen ügyeknek fokozott alapossággal és óvatossággal való előkészítése, előadása és megvitatása a kir. táblai bíráknak több idejét fogja igénybe venni. Ezeket fontolóra véve, az igazságügyi bizottság elodázhatlanul szükségesnek látta egy lépéssel tovább menni, mint a meddig ment a beterjesztett törvényjavaslat; a a tervezett változtatást akként bővítette ki, hogy a kir. járásbíróságok hatásköréhez utalt azon csekélyebb fontosságú és egyszerűbb büntető ügyekben, a melyekben a kir. Curiához való felébb vitel a törvényjavaslat értelmében is feltétlenül kizáratnék, a Il-od fokú bíráskodást a kir. törvényszékek gyakorolják; a kir. törvényszékeknek másodfokban hozott határozata ellen pedig a kir. táblához, korlátolt felebbvitel engedtessék meg. Ez által az éretnék el, hogy addig, mig a bűnvádi eljárás során a felebbvitel tüzetesen szabályoztatik, a háromfokú biráskodás rendszere ezen ügyekben is fentartatnék, és a kir. táblák túlterheltetésén mégis jelentékenyen lenne segítve. A kir. törvényszékek pedig, melyeknek teendőit az új csődtörvény, a perrendtartási novella és a végrehajtási eljárást tárgyazó törvény, vala-