Képviselőházi irományok, 1881. XII. kötet • 354-425. sz.
Irományszámok - 1881-359. Törvényjavaslat, a vadászatról
58 359. szára. elérhető, másrészt a vadászatnak akár bérletéből, akár szakszeríí kezeléséből befolyó haszon valamennyi érdekelt jogtulajdonos részére b ; rtokaránylag biztosíttatik. A fennálló törvény 2. §-a utolsó bekezdésében foglalt azon rendelkezés, mely szerint a közigazgatási hatóságoknak az ezen §-ban jelzett területek iránti vitás kérdésekben hozott határozataival meg nem elégedő felek száraára a törvény rendes útja van fentartva, a javaslat 2. §-ából kihagyatott, mert mi által sem látszik indokoltnak az, hogy a közigazgatásnak ezen ügyekben illetékesen hozott határozatai más hatóság bírálata alá bocsáttathassanak. A javaslat 2. és 3. §-a indokolásánál hangsúlyozott közérdekek szempontjából bizonyára igazoltnak tekintendő, hogy törvényhozásilag is gondoskodva legyen arról, hogy a javaslat 3. §-ában érintett közös határbeli vadászterületen a vadászat szakszerűleg kezeltessék, s hogy ottan vadász-felügyelőkül csak képesítéssel biro egyének alkalmaztassanak. A 4. §. a vadászfelügyelőkül alkalmazott egyének minősitvényi kellékeit sorolja fel — az 3. §. a vadászat módozatainak a községi helyhatóság által szabály rendeleti úton való megállapifása — s egyszersmind azon eshetőségre alkalmazható intézkedés iránt is rendelkezik, ha a vadászatnak a szabályrendelettel ellenkező gyakorlata ismételten előfordul. Az 1., 6., 7. és 8. §-okban az 1872. évi VI. t.-ez. 1., 4., 5., 6. §§-ai, az első szakaszra vonatkozó azon styláris módosításon kivül, hogy az abban előforduló ^földtulajdonjognak* helyett szabatosabban »földtulajdonnak* íratott, változatlanul átvétettek. II. FEJEZET. A vadak által tett károk megtérítéséről. A fő vadak által a mezei és erdei termékekben tett károk megtérítése iránti felelősség megállapítására nézve, az 1872. évi VI. t.-cz. 7. §-ában foglalt határozványok azon változtatással vétettek át a javaslat 9. §-ába, hogy ebben a vaddisznó felsorolását kihagytam. Ezen változás abban találja indokát, hogy a törvény a 9. §-ban, mely a javaslat 10. §a szerint is fentartatik, elvként van kimondva, hogy a ragadozó vagy kártékony állatok által tett károk, — mivel ezen vadak bármikor elpusztíthatok, — meg nem téríttetnek. Minthogy a vaddisznó, a törvény 15. §-a, — s illetve a javaslat 16. §-a első bekezdésében foglaltak szerint is a kártékony és bármikor elpusztítható vadak közé soroltatott: annak, hogy a szóban levő vad által okozott károk iránti felelősség megállapittassék, törvényszerű alapja hiányzik. A törvényjavaslat összeállításánál azonban nem mellőzhettem annak figyelembe vételét hogy a kártékony állatok között a vaddisznó az, mely a mezei és erdei termékekben nagyobb mérvű károkat okozni szokott, és hogy az önálló vadászterület alakítására nem jogosító kisbirtok tulajdonosának ezen veszedelmes vad által okozható károk elleni sikeres védekezésre elegendő eszköze nincsen. A javaslat 16. §-ának második bekezdése ennélfogva szóban levő kártékony vadnak pusztítását a vadászterületek tulajdonosai és bérlői kötelességévé teszi, s ennek nem kellő foganatosítása esetére emiitett vad pusztításának hivatalból való eszközlését rendeli. Visszatérve a javaslat 9. §-ához, abban a harmadik bekezdésben foglalt rendelkezésnek, mely szerint a vetésekben tett károk becslése oly időben eszközlendő, midőn az tennék mennyiségben megállapítható, — czélja abban áll, hogy csak a tényleg okozott kár becsültessék fel. A kora tavaszszal bejelentett kárnak a vetés későbbi fejlődésénél gyakran nyoma sem észlelhető; a becslésnek nem helyes időpontban való eszközlése esetén tehát oly kár állapíttathatnék meg, mely voltaképen nem okoztatott. Az 1872. évi VI. törvényczikk 8. §-ában foglalt határozványt, mely szerint azon birtokos vagy haszonbérlő, ki a szomszéd területén tenyésző fővad lelöhetési jogát magának fen-
