Képviselőházi irományok, 1881. XII. kötet • 354-425. sz.
Irományszámok - 1881-359. Törvényjavaslat, a vadászatról
359. szám. 57 Idézett törvény fentartandóknak vélt határozmányai, a szükségeseknek talált módosításokkal és új rendelkezésekkel a javaslatban együvé foglaltattak; mely szerkezet a javaslatnak áttekinthetőségét könnyíti. Az 1872. évi VI. törv.-czikk beosztása egyébiránt megtartatott. Eltérés attól csak annyiban történt, hogy a hivatalból való vadászatokról szóló 1876:XLIV. törv.-czikk határozmányai az alább megemlítendő kevés módosítások mellett — a javaslatba átvétettek, s külön fejezetbe (IV. fejezet alatt) foglaltattak, minélfogva a javaslat VI fejezetre oszlik. A részletekre áttérve, megemlítem, hogy a javaslatnak csakis a fennálló törvénytől eltérő rendelkezéseit találtam szükségesnek indokolni; a törvény fentartandóknak vélt határozványai indokolást nem igényelnek. A javaslat első fejezete, mely a vadászati jogról szól s annak gyakorolhatása feltételeit szabályozza, két fontos rendelkezést tartalmaz. Egyik az önálló vadászterület minimumának megállapítására vonatkozik, másik az ennél is kisebb területeket, és a községek tulajdonát képező földbirtokot illető vadászati jog korlátozásáról szól. A vadászati jog gyakorlásának bizonyos korlátok közé szorítása, nemcsak a vad állomány tervszerű fentarthatásá czéljában, hanem a földbirtoknak a korlátlan vadászattal összekötött károsításaitól való megvédhetésében találja jogos indokát. A fennálló törvény, mely 1. §-ában a vadászati jogot a földbirtok elválaszthatlan tartozékának nyilvánította, a fennebbi szempontokból indult ki, midőn az érintett jog gyakorlását meghatárolt legalább — 100 holdnyi — földterület birtoklásához kötötte. Ezen terület azonban, mint már fennebb megjegyeztem — a vadászat gyakorlására s még inkább a vadtenyésztésre nézve elégtelennek bizonyult; s habár ezen érdekek, valamint a vadászattar a mezei termékekben okozható károk sikeresb hatósági ellenőrizhetése, minél nagyobb vadászati területek megállapítását igényelné, de a felhozott tekintetek méltánylásánál a hazai birtokviszonyok figyelembe vételét nem mellőzhetem. Helyt kellé adnom a nagy számot tevő kisebb birtokosok azon jogos kívánalma érvényesítésének is, hogy a vadászatnak saját területükön való gyakorlásában, az ennek megszorítását igazoló közérdekű fontos okok nélkül ne korlátoztassanak. A javaslat 2. §-ának 1-ső pontja, melynek értelmében, azon minimalis és egy tagban lévő földbirtok, a melyen az illető tulajdonos vadászati jogát gyakorolhatja 200 holdra emeltetnék, továbbá ugyané §. 3-ik pontja, mely szerint az 50 holdnyi kisbirtokok tulajdonosai is egyesülhetnek az e pontban megszabott feltétel alatt a vadászat gyakorlására, a fennebb érintett szempontok lehető összeegyeztetésének folyománya. Igaz ugan, hogy az ekkép 200 holdban, megállapított terület sem tekinthető elégségesnek arra, hogy azon a vad tenyésztethessék, de a 3. §-ba foglalt azon rendelkezés elfogadása és életbeléptetése esetén, mely a javaslat 2. §-a meghatározása alá nem tartozó azon egy községi határbeli összes birtokokra és a községek tulajdonát képező birtokokra nézve, a vadászati jog bérbeadatása, vagy szakértő vadász általi kezeltetése kötelezettségét mondja ki, — az országban mégis számos oly nagyobb vadász terület fog képződni, a melyeken, — épugy mint a nagybirtokosok vadászterületein — a tisztán vadászati és vadtenyésztési érdekek is inkább érvényesíthetők lesznek. A határbeli közös vadászterület bérbe adatása, vagy szakértő egyén általi kezeltetése, egyébiránt közérdekű okokon kivül még abban is találja helyes indokát, hogy szóban levő kényszermódozat magának a birtoktulajdonos községnek és határbeli kisbirtokosoknak közvetlen érdekében áll, mert pis? tal at szerint az ily közös vadászterületeken eddigelé vagy épen semmi, vagy kevés gond fordíttatott a vadászat rendszeres kezelésére; gyakran a község egyes nem birtokos lakói gyakorolták azt, az azzal nem foglalkozó többi lakos rovására, s a vadállomány fentartására való minden tekintet nélkül. Ellenben a javasolt módozat életbeléptetése esetén, egyrészt az értékes vadállománynak a rendszertelen lövetés és pusztítástól való megkímélése KÉPVH. IROMÁNY. 1881—84. XII. KÖTET. g
