Képviselőházi irományok, 1881. XII. kötet • 354-425. sz.
Irományszámok - 1881-359. Törvényjavaslat, a vadászatról
56 359. szám. Melléklet a 359. számú irományhoz. Indokolás, „a vadászatról" szóló törvényjavaslathoz. Minél fejlettebbé és rendezettebbé válnak a földmívelési viszonyok, annál inkább vonul vissza és gyérül a vad, annálinkább lép tehát előtérbe és fog a mezőgazdasági kultúra fejlődésével mindinkább érezhetőbbé válni annak szüksége, hogy az élelmezésre nézve egészséges tápanyagot szolgáltató s ezen minőségénél fogva jövedelmi forrásul is értékesíthető vadállománynak fentartása és a földmívelést nem veszélyeztető mérvben való szaporítása előmozdittassék. Hogy az okszerű vadtenyésztés és a vadászat ezzel kapcsolatos rendszeres gyakorlása által közgazdasági tekintetben mily fontos eredmények érhetők el, ezt a szomszéd államok példája bizonyítja, hol a vadállományban rejlő tőke értékesítése nem jelentéktelen jövedelmi ágat képvisel. Ezen eredmény azonban első sorban a vadászatot kellő korlátok közé szorító, s a vadtenyésztés emelésére szolgáló törvényeknek tulajdonítandó. Kétségtelen, hogy hazánkban az 1872. évi VI. törv.-czikk rendelkezései üdvösen hatottak nz addig elhanyagolva volt vadászati viszonyok javítására, mindemellett a törvény fennállása óta, tiz év alatt tett tapasztalatok arról győznek meg, hogy a törvény határozatai több irányban módosítást szükségeinek. A tett tapasztalatok szerint a fennálló törvény egyik főhiánya abban áll, hogy a vadászatnak az egyhatárbeli kisebb birtokon és községi birtokterületeken való gyakorlását nem szabályozta, mi számtalan visszaélésre adott alkalmat, s hogy másrészt a vadászati jog önálló gyakorolhatását csekélyebb terjedelmű földbirtokhoz kötötte, semhogy azon a vadászat rendszeresen, a vadállomány tervszerű kímélésével — gyakoroltathatott, — s a költségbe és fáradságba kerülő vadtenyésztés eszközöltethetett volna. Nem volt gondoskodva oly rendelkezésekről, melyek némely vidékeken esetleg a vadászat nem gyakorlása folytán túlszaporodó vadak által a mezei termékekben okozható károsítások megelőzése szempontjából okvetlenül szükségesek. A tett tapasztalatok bizonyítják továbbá, hogy a törvényben megszabva lévő tilalmi időszakok, az egyes vadnemek életmódja, párosodása és tenyeszése feltételeinek nem egészen felelnek meg, s hogy azon számos visszaéléssel szemben, mi a vadászat körül előfordul, a törvénynek a kihágások büntetésére vonatkozó némely határozmánya szigorítást igényel. A fennebb általánosságban körvonalozott szempontok szolgáltattak indokokat arra, hogy a vadászatról szóló 1872. évi VI. törv.-czikk módosítását czélzó jelen törvényjavaslatot előtérj esszeoí.