Képviselőházi irományok, 1881. XII. kötet • 354-425. sz.
Irományszámok - 1881-358. Törvényjavaslat, a császári királyi szabadalmazott osztrák államvaspálya-társulattal 1882. évi junius hó 8-án kötött szerződés és az ennek 4-ik czikke értelmében kibocsátandó engedély-okmány beczikkelyezéséről
42 358. szám. A megváltási határidő 1895-re határoztatott meg, mi által egy jogi kérdés döntetett el, a mennyiben a társulat és a volt birodalmi kormány közt 1866. évi deczember hó 1-én kötött egyezmény szövege kétséget hagyott az iránt, hogy az állami megváltás érvényesithetésének időpontja a régi vonalak engedélyezésétől, avagy pedig az osztrák kiegészítési hálózatnak megnyitásától számitott harmincz év mulra, tehát 1885. év január hó 1-én vagy pedig 1902. évben fog-e beállani. Ezen szerződési pontban a megváltási évjáradék minimuma oly módon biztosíttatott, mely egyrészt a társulat részvényeseit megnyugtatni alkalmas, másrészt pedig az államra nézve is azon előny jár, hogy a megváltási idő elközeledése a társulatot a további hasznos befektetésektől nem fogja visszatartóztathatni. Végre a társulat engedélyokmányszerű díjszabási szabadsága a szerződés 8-ik czikkében méltányos kikötések által hozatott összhangzásba az ország érdekeivel, — a 7-ik czikk pedig a m. kir. államvasutak és az osztrák államvasutak közt kötendő kartell szerződés alapelvét, — a versenyzés kölcsönös kizárását — szabályozza. Az előbbi czikkben a társulat árszabási politikájának káros hatása a fővárosra nézve az által van kizárva, hogy a társulat az egyenes és törött forgalom közti különbözeteket a fővárosban raktárolt és azután tovább szállított küldeményeknél kiegyenlíteni köteles, — az ország termelése és iparára nézve pedig részint az által, hogy a román gabona behozatala és átvitele csak a belforgalom, illetőleg a kivitel átlagos egységtételei szerint eszközölhető, részint pedig az által, hogy a behozatalnak netán nyújtott kedvezményeket a társulat a kivitelnek is megadni köteles. A mi pedig a m. kir. államvasutak és az osztrák államvasut-társulat közt kötendő kartellszerződést illeti, ennek még eddig csak elvi határozmányai lettek megállapítva, — és pedig következetesen a fentidézett alapelvhez oly irányban, hogy saját állomásainak és hátpályáinak forgalmát az illető útirányba eső legutolsó állomásáig mindkét vasút a másiknak minden részeltetése nélkül kizárólag közvetíti, s csak a néhány közös állomás, u. m. Budapest, Kőbánya, Czegléd, Szeged és Temesvár forgalma, — ez utóbbi az Orsován át mozgó forgalomra nézve is, — valamint a m. kir. áílamvasuthálózat bécsi és Bécsen túli visszforgalma esik a versenyképes irányokban megosztás alá és pedig kivétel nélkül 50:50*/o arány szerint. A m. kir. államvasutak e szerint azon egész forgalmat megnyerik, melyre megváltozott hatalmi helyzetük folytán igényt tarthatnak, mi által ezen vasutaknak aránytalanul nagyobb jövedelmezőség helyeztetik kilátásba, a nélkül azonban, hogy ez által az osztrák államvasút jövedelmezősége csorbittatnék, minthogy az ezen vasúttól a fentebbiek szerint eleső forgalom bőven kárpótolva lesz a bruck-bécsi vonal nagyobb jövedelmezősége és az ár engedélyezett új táppályák forgalma által, nem is emlitve azt, hogy a társulat minden esetre menekül attól, hogy igen alacsony verseny-tarifákat felállítani legyen kénytelen. Mindezek folytán a kormány az előterjesztett szerződésben foglalt megoldást, szerencsésnek véli jelezhetni, és pedig ugy az ország, mint az osztrák államvasuttársulat szempontjából is; mert az ország gazdasági fejlődésére egy hatalmas tényező van megnyerve, s a virágzó vállalat, mely e tényezőt képezi, viszont súlyos veszélyektől mentesül, de virágzására is újabb feltételeket nyer, melyek természetüknél fogva túlnyomó részben az országnak is hasznára válnak. Bátorkodom ezek után a bemutatott törvényjavaslatot, szerződést és engedélyokmányt elfogadásra ajánlani. Budapest, 1882. évi november hó 8-án. B. Kemény Gábor s. k., közmunka- és közlekedési minister. Gr. JSzapáry Gyula s. k. r pénzügyminister.
