Képviselőházi irományok, 1881. IX. kötet • 303-351. sz.
Irományszámok - 1881-324. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a közadók kezeléséről” szóló törvényjavaslat tárgyában
54 324. szám. ügyek terén fűzhető követelményeknek minden tekintetben megfeleljen. De ennek feltételezéséből kell kiindulnunk akkor, midőn e törvényjavaslatnak azon intézkedéseit vizsgáljuk, melyek az adókivetés és kezelés körül elkövetett törvénytelenségeket a pénzügyministeriumnak, mint félnek, fóruma elől elvonják és a közigazgatási pénzügyi bíróság mint független bírói testület elé utasítják. És e{ által egy nagyfontosságú reform kezdeményeztetik administratiónk legtöbb panaszra okot szolgáltató ágában: a pénzügyi közigazgatásban. Ez által teremtetik meg a polgárság számára az a nélkülözhetlen biztosíték, mely nélkül a pénzügyi közegek önkényének és ezek fejének, a pénzügyminister (az egyénnel) változó belátásának és jóakaratának van kitéve oly dolgokban, melyek csakis a számára hozott törvények alapján elbírálandó eljárásra és intézkedésekre vonatkoznak. Csak ezen biztosíték mellett lehet az adókivetésnél nagyobb hatáskört adni az adófelügyelőnek, és az adótörvény végrehajtásával nagyobb szigort alkalmazni a polgárokkal szemben. Ha tehát a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra ajánljuk; teszszük azt azért, mert egyíelöl a fentebb érintett főbb intézkedéseket tartalmazza, és másfelöl, mert a pénzügyi bíráskodásra van fektetve. De teszszük különösen azért, mert nekünk is módunk volt az adózó közönség érdekében, a jelentésünk elején jelzett hiány pótlására, oly módosításokat, illetőleg pótintézkedéseket vezetni azon keresztül, melyek a pénzügyi közegekkel szemben, a megkárosított polgároknak nemcsak kikötik a kártérítés jogát, az illetéktelenül szedett pénz 6 százalékos kamatát (1. 41. §.), de egyszersmind pénzbírság által is biztositnak elégtételt. Tudjuk jól, hogy a mala fldes-t nem szükséges a pénzügyi adminístratio terén, fájdalom most gyakori, zaklatásoknál és gyakori jogtalan megíerheltetésnél feltételezni; egy-egy könyvviteli vagy számfejtési tévedés; legtöbbször pedig (főleg a fővárosban) a különböző közegek eljárása közti összefüggésnek hiánya ezen bajok forrása. De midőn egyfelől ezen hiányokon is (habár a fővárosban, az alább jelzendö okokból nem gyökeresen) bizonyos mértékig segíteni iparkodik e törvényjavaslat, ugy másfelöl: lehető kímélettel ugyan, de keresztül kellé vezetnünk azon eszmét is, hogy a pénzügyi közeg, nemcsak a hatósággal, de a közönséggel szemben is anyagilag felelős, nemcsak szándékos kihágásaiért, de tévedéseiért, illetőleg mulasztásaiért is. Mind ez, mind pedig az a sok apró javítás, mely e törvényjavaslatban minden irányban foglaltatik, de a melyeknek részletes jellemzése a törvényjavaslat szövegének és indokolásának részletes előadását, kifejtését tenné szükségessé, azt a hitet és meggyőződést kelti fel bennünk, hogy e törvényjavaslatnak, a pénzügyi bizottság által ajánlott módosításokkal való elfogadása és életbeléptetése, ha nem is teljesen és nem is azonnal (mert ehhez a kezelő közegek és ellenőrző közönség, valamint pénzügyi közigazgatási bíróság bizonyos iskolázása szükséges) szünteti meg az adóügyben most tapasztalható visszásságokat és bajokat; mindazonáltal sokat tényleg és végkép megszüntetni; sokat kipusztulásra kényszeríteni és sokat lényegesen korlátolni, enyhíteni fog; és ezért elég okunk van arra, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra ajánljuk, mint olyant, melynek segedelmével a mostani állapotokkal szemben, lényeges haladást teszünk adóügyünk rendezésében. Minthogy azonban magának a törvényjavaslatnak értéke és főleg azon módosítások és bővítések jelentősége, melyekkel mi iparkodtunk, sokszor elvi jelentőséggel, a törvényjavaslatot javítani, a részleteknél és legtöbbször a szövegezésből Ítélhető meg; kiváló fontosságot kell arra helyeznünk, hogy a t. képviselőház ezekre becses figyelmét kiterjeszteni kegyeskedjék; mert az egész törvényjavaslat sok tekintetben mozaikszerű mű, csak részletből áll — a dolog természeténél fogva; és igy az intézkedések, hatáskörök és biztosítékok czélszerüsége, jelentősége leginkább a részletekből ítélhető meg. Áttérve tehát a részletekre, módosításainkat a következőkben indokoljuk: Az I. részben az adófelügyelö hatásköréből (4. §.) egyfelől kivettük a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójának kivetését, mint olyant, melynél a mérleg
