Képviselőházi irományok, 1881. IX. kötet • 303-351. sz.

Irományszámok - 1881-324. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a közadók kezeléséről” szóló törvényjavaslat tárgyában

324. szám. 55 tényezőinek megítélése különböző felfogásnak, az eszközölt leírások, becslésnek tárgyai, és igy megnyugvást kelt az, ha ezen adó kivetése ezentúl is a kivetési, illetőleg felszólamlás! bizottságok hatáskörében marad; másfelöl az adófelügyelö lévén a pénzügyi közegek első fegyelmi és büntető hatósága, ki kellé terjesztenünk, ennek mint első fórumnak hatáskörét, arra is, a mi a közönség, e közegek mulasztásából, tévedéséből származó megkárosításának megtorlására vonatkozik — természetesen ugy, hogy a közigazgatási bizottság és felette a pénzügyi bíróság felebbezési fórumaiban meglegyen a biztosíték, a pártatlanságra nézve is. Ennek megfelelöleg alakítottuk át a 4. §-t. Minthogy a törvényjavaslat későbbi (27. §-ában) keresztüívittük azt az elvet, hogy végleg meg nem állapított új, illetőleg a tavalinál nagyobb adó beszedhető ne legyen; igy már az 5. §-ban az adófelügyelő ellenében, az általa kivetett új, vagy megnagyobbított adóteherrel szemben, a felebbezést birtokon belül megengedni javasoljuk; egyszersmind pedig gondoskodni kívánunk arról, hogy az adófelügyelö által elkésés czímén visszautasított kérvények a közigazgatási bizottsághoz, a késedelem igazolása czéljából, beadhatók legyenek; hogy az önkényes eljárásnak még szine is kerültessék. Igy alakítottuk át az 5. §-t. Irályi módosításokon ment át a 7. és különösen a 8. §., melyben különösen a felebbezéseket kellé pontosabban körvonalozni és ezért e §-t egészen újra szövegeztük. Mig a 9. §-ban is kimondandónak véljük azon eszmét, hogy állami pénzügyi közegekkel szemben alkalmazandó fegyelmi eljárás tárgyát ne csak az államkincstár, de magánfelek irányában is elkövetett cselekmények és mulasztások is képezzék és ezért e §-t, ezzel kibövitök. A 10. §-ban csak azt kívántuk világosabban kifejezni, hogy az adófelügyelöi segédszemélyzet fegyelmi ügyeiben nemcsak az ítélethozatalra, de a vizsgálat megejtésére is azon törvényhatóság fegyelmi választmánya illetékes, mely törvényhatóság területén az adófelügyelö székhelye van. A II. részben messzibb menő módosításokat javasolunk. Igy nevezetesen: készségesen fogadjuk el a törvényjavaslat azon nagyfontosságú intézkedését, hogy a III. osztályú keresetadó 3 évi átlag alapján 3 évre állapittassék meg; mert a magánüzlet és kereset bizonyos állandósággal bir; mely átlagban az adóképességet hosszú időre fejezi ki és igy lehetséges, sőt szükséges a polgárokat megkímélni a minden évben való adókivetéssel összefüggő fáradságtól, bizonytalanságtól és indokolatlan terheltetéstöl, mely származik abból, hogy a gyakori kivetési és felszólamlási terminusokat a polgárok elmulasztják. Másfelöl nemcsak az adózók nyugalmát, terheltetésének állandóságát és ezzel kapcsolatban üzleti számításának biztosságát mozdítja elö az adónak 3 évre kivetése; nemcsak a kivetéssel és felszólamlással járó időt és költséget szállítja le egy harmadára, de egyszersmind az adóközegek munkáját is tetemesen egyszerűsíti és könnyíti, és igy a munkaerőt egyéb teendőkre vagy ugyanezen dolgoknak pontosabb elvégzésére tartja fenn, a mi tetemesen fogja előmozdítani azon nagy hátrány megszűnését, mely van most abban, hogy az adók végleges megállapítása mélyen benyúlik az esztendőbe és a polgár folyó évi adótartozását csak az év közepén vagy épen második felében tudja meg. De a bizottság ugy hiszi, hogy mindezen tekintetek a házbér- és házosztály-adóra nézve is állanak. Mert ez adónemeknél is a jövedelem bizonyos állandóságára lehet számítani, sőt magának az adónak eddigi eredménye is, az évi kivetés daczára, azt mutatja, hogy alig van egyik évről a másikra változás; ugy, hogy egyes évek eredménye közt legfeljebb ezerekre megy a különbség és igy ezen adónak három évre megkötésével sem az államkincstár, sem az adózók nem fognak veszíteni, ellenkezőleg: az adóközegek megszabadulnak a munka, egy nagy részétől, a mi okozza most a kivetésnek nemcsak ezen, de más adónemeknél is elkésését; az adózó polgárok pedig sok zaklatástól és kellemetlen adóváltozásoktól meg lesznek mentve. Mig az adótárgyak megszűnése, illetőleg házbérjövedelem beszünése mindig igazolható lévén, az indokolatlan megterheltetéstöl i$ óva maradnak. Természetes, azt nem akartuk, hogy oly helyeken, hol vegyesen van alkal-