Képviselőházi irományok, 1881. VIII. kötet • 240-302. sz.

Irományszámok - 1881-268. törvényjavaslat, a szegedi tiszai állandó híd feljáróinak kiépitéséhez megkivántató költségről

214 268. szám. Melléklet a 268. számú irományhoz. Indokolás, „a szegedi tiszai állandó hid feljáróinak kiépitéséhez megkivántató póthitelről" szóló törvényjavaslat tárgyában. A szegedi állandó hid épitése a vállalkozó által az e részben fennálló szerződés értelmében 1883. év május hó 1-ső' napjára be fogván fejeztetni, az azon való közlekedés akadálytalan megnyithatása érdekéből szükséges, hogy a hid tartozékát képező kétoldali útfeljáró elkészítése iránt mielőbb intézkedés tétessék. Hogy ez iránt csak most utólagosan és nem egyidejűleg a hid terveinek beterjesztésével tétetett előterjesztés, annak indoka, hogy eltekintve attól, miszerint a reconstructió sürgősségénél fogva a hidtestre nézve, melynek épitése a vízben való alapozás folytán legalább égy munkaévvel többet vesz igénybe, a tervezeteket akkor kellett elkésziteni, midőn még a város hidfő körüli részének, valamint az újszegedi egész oldalnak rendezési terve részletes tanulmányozás tárgyát képezte s tulajdonképen a terek és utczák vonalai és niveau - viszonyai véglegesen csak azóta voltak megállapíthatók, — általában az ilyes munkálatok természeténél fogva a hídfeljárók helyesen csakis azután tervezhetők, midőn már magának a hídnak szerkezete és magassági méretei véglegesen megállapittattak, illetőleg elfogadva lettek. Ezen eljárás követtetik rendszerint minden nagyobb méretű hid építésénél, e szerint eszközöltetett nevezetesen annak idejében a dunai > Margit*-hid feljáróinak kiépítése is. A helyi viszonyok kedvezőtlen alakulása pedig oly hosszas és beható tanulmányokat és előmunkálatokot tett szükségessé e kérdés megoldásánál, hogy ha a hid építésének kiadása és megkezdése ezen feljárók terveinek elkészítéséig elhalasztatott volna, a hid elkészülése és ennélfogva a két parti forgalomnak állandó helyreállítása legalább egy évvel későbbre lett volna csak lehetséges, s ennélfogva az 1880. évi XVII-ik törvényczikk e részbeni rendelkezése a közforgalmi érdekek nagy hátrányára épen nem lett volna betartható. Czélszerííbbnek mutatkozott tehát a hid építését azonnal, a mint az arra vonatkozó alaptervek elkészülhettek, vállalkozónak kiadni s azután, a mint a kellő tényező adatok végleg meg voltak állapítva, a feljárók kérdését tanulmányoztatni, s ezek iránt a törvényhozásnak pótlólag tenni előterjesztést. Azon magassági méretek mellett, melyek a szegedi tiszai hidra nézve — tekintettel a hajózásra — a tavaszi szokásos nagy vízállások s a két parti új védművek magasságaihoz képest szükségkép megállapitandók voltak, a melyek szerint a hidfők kijárói a szegedi parton 7"80 méterrel, az új-szegedi parton pedig 9 méterrel jutottak a talaj középmagassága fölé, egyenesen ki van zárva annak lehetősége, hogy a feljárók egyszerű földfeltöltés utján állíttat-