Képviselőházi irományok, 1881. VIII. kötet • 240-302. sz.
Irományszámok - 1881-260. Törvényjavaslat, az első magyar-gácsorsági vasutra vonatkozó 1871. évi XXXVIII. és 1875. évi XL. törvényczikkek némely határozatainak módositásáról, illetőleg kiegészitéséről
188 260. szám. Melléklet a 260. számú irományhoz. Indokolás, „az első magyar-gácsországi vasútra vonatkozó 1871. évi XXXVIII. és 1875. évi XL. törvényczikkek némely határozatainak módositásáról, illetőleg kiegészitéséről" szóló törvényjavaslathoz. A jelen törvényjavaslat most már harmadízben terjesztetik a törvényhozás elé, mert a törvényhozó testületek munkahalmaza miatt alkotmányos tárgyalás alá sem az utolsó előtti, sem a múlt országgyűlés alatt nem kerülhetett, a viszonyok azonban, melyek a törvényjavaslat bemutatását szükségessé tették, változást nem szenvedtek. Ismeretes a t. képviselőház előtt, hogy az 1871 : XXXVIII. t.-ez. értelmében az e. m.gácsországi vasut-társulat a vidrány-határszéli Véo emelkedés engedélyezése ellenében kötelezettséget vállalt, miszerint a kérdéses vonalrészen az alépítményt már eredetileg két vágány számára létesiti, hogy továbbá a második vágány kívánatra leendő létesítésének biztosítására 200,000 írtról szóló kötelező okmányt tesz le a kormánynál és végre, hogy ugyancsak az emiitett emelkedéssel kiépített pályarész üzletköltség szaporodásának egyenértékéül saját részvé nyeihez azok névszerinti értékét számítva, 180,000 frtot fizet be a kincstárba. Kétségtelen, hogy a kormány az említett jogalapon a társulatot a második vágány kiépítésére bármikor szoríthatta volna. A vasút csekély forgalmával szemközt azonban a kormány rendes körülmények között előreláthatólag csak számos évek múlva, midőn t. i. egyrészt a forgalom jelentékeny lendületet nyert s másrészt a társulat pénzügyei is megszilárdultak, élt volna ezen jogával. Később azonban s nevezetesen az orosz-török háború kitörése alkalmával a hadimenetrendek végrehajthatósága szempontjából az összes hazai vaspályák vizsgálat alá vétetvén, az e. m.-gácsországi vasút kérdéses vonalrészén a második vágány létesítése elodázhatlanná vált. Ennélfoga az 1877. évi május hó 2-án hozott ministertanácsi határozat alapján a társulat utasíttatott, hogy a vidrány-országhatári részen a második vágányt azonnal rakja le. Ugyancsak a hadi menetrendek végrehajthatósága szempontjából, továbbá e vasút állomási berendezései is részben elégteleneknek találtatván, a társulat még arra is felhivatott, hogy az ez irányban szükségeseknek mutatkozó további építkezéseket szintén tegye meg. Ennek ellenében azonban ugyancsak az idézett ministertanácsi határozat alapján s a törvényhozás jóváhagyásának fentartása mellett felmentetett a társulat a kincstárba beszállítandó 180,000 frt névértékű saját részvények lefizetése alól, oly köteleztetéssel azonban, miszerint a
