Képviselőházi irományok, 1881. VIII. kötet • 240-302. sz.

Irományszámok - 1881-260. Törvényjavaslat, az első magyar-gácsorsági vasutra vonatkozó 1871. évi XXXVIII. és 1875. évi XL. törvényczikkek némely határozatainak módositásáról, illetőleg kiegészitéséről

260. szám. 189 társulat a második vágányra lekötött 200,000 frt erejéig nemcsak a második vágány, hanem a hadi menetrendek érvényesítése szempontjából elrendelt többi építkezések költségeit is sajátjából köteles fedezni; mely kötelezettségnek a társulat a törvényjavaslat szentesítése reményében kellő időben már előzetesen meg is felelt, nevezetesen pedig a második vágány lerakása csak 158,000 frtba kerülvén, 42,000 frtot fordított sajátjából a többi létesítményekre. Ugyancsak megfelelt a társulat a részére átengedni szándékolt részvények után a második vágány kiépítésének időpontjáig esedékes kamatkötelezettségének is, a mennyiben ezen kamatoknak 39,500 frt 37 krral megállapított összege a társulat részére kijárt kincstári előlegekből a kincstár javára levonásba hozatott. Tekintettel tehát arra, hogy a második vágány kiépítését a társulat szorult pénzügyi helyzete daczára halaszthatlanul és oly indokokból kellett elrendelni, melyek az 1871. évi XXXVIII. törvényczikk megalkotásánál előre láthatók nem voltak, s nevezetesen tekintve, hogy a hadi menetrendek szempontjából az e. m. gácsországi vasút ellenében ezen vasút hibáján kívül, vagyis azért kellett nagyobb igényeket támasztani, mert a munkács-stryi vasat kiépítése kedvezőtlen pénzügyi viszonyok miatt későbbre halasztatott; tekintettel továbbá, hogy a fentebbiek szerint a társulat 42,000 frt erejéig oly építkezések költségeit is sajátjából fedezte, melyeket különben egy vagy más formában az állami biztosítás terhére kellet volna elvállalni; s tekintettel végül arra, hogy a szóban levő részvények az idézett törvény szerint amúgy is az V*o emelkedéssel épített egy vágánya pálya által előidézett forgalmi nehézség egyenértéke fejében voltak a kormánynak átadandók, mely forgalmi nehézség azonban némileg már kiegyenlittetett az által, hogy a vidrány-országhatári részen a második vágány elkészült: mindezeknél fogva a törvényjavaslat 1. §-ában foglalt határozmányt, nevezetesen pedig a 180,000 frt névértékű társulati részvények visszaadását teljesen indokoltnak és méltányosnak vélem jelezhetni. A törvényjavaslat 2. §-a tulajdonképeu csak az 1875. évi XL. törvényczik törvényhozási magyarázatát czélozza, mert habár ezen törvényczikkben nem lett is világosan kimondva, — de miután az abban engedélyezett pótbiztositás az eredeti engedélyokmányszerű biztositásnak felemelését involválja, — tulajdonkép magától értetik, hogy ezen pótbiztositás alapján kibocsátott czímletek adó-, bélyeg- és illetékmentességére, valamint díjmentes bekebelezésére nézve is ugyanazon kedvezmények alkalmazandók, melyek az engedélyokmányszerű eredeti biztosítás alapján kibocsátott czímletekre nézye az engedélyokmányban megadattak. Minthogy azonban erre nézve az új czímletek kibocsátásánál kétség merült fel: ennélfogva ezen kétség a törvényjavaslat 2. §-a által volt eloszlatandó. Ezek után bátor vagyok a törvényjavaslatot a t. képviselőháznak elfogadásra ajánlani. Kelt Budapesten, 1882. évi ápril hó 30-án. Ordódy Pál s. k., m. kir. közmunka- és közlekedésügyi minwter. Gr. Szapáry Gyula s. k, m. kir. pénzügyminister.