Képviselőházi irományok, 1881. VII. kötet • 170-239. sz.

Irományszámok - 1881-182. Törvényjavaslat, a Fiume és a nyugot-európai kikötők közt fentartandó rendes gőzhajózási összeköttetésről

182. szám. 55 Az ily módon az országgyűlés jóváhagyásának fentartása mellett 1882. január 31-én megkötött szerződés a jelenleg érvényben állótól a következő lényeges pontokban tér el: — A szerződés tartama az 1880: XXV. törvényczikkben 1880. január 1-től kezdve öt épre, tehát 1884. deczember végéig volt megállapítva (3. §.) — a most előterjesztett szerződésben a tartam ti{ évre, még pedig 1882. január 1-töl kezdve 1891. deczember 31-ig köttetik ki. A társaság által fentartandó havi járatok közt eddig szerepelt egy Fiuméből Amsterdamba vagy más hollandi vagy belga kikötőbe (4. §.); miután ezt a járatot elegendő fuvar hiányában a társaság már a jelen szerződés hatálya alatt a törvény értelmében ministeri jóváhagyással elejtette s helyette részint Rouen., részint Bordeaux-ba indult, — czélszerűnek látszott, hogy az uj szerződésbe biztosabb fuvart igérő más járat vétessék föl s igy a 2. §-ban ezen járat helyett a Fiuméből Marseillebe való szerepel. Egyúttal azonban a rendes havi járatokra nézve kiköttetett, hogy nem csak ugy, mint eddig, változások a járatrendben, hanem a járatoknak egyesítése is, — a mi gyakran előnyösnek tűnhetik fel a társaság részéről — csak a ministerium jóváhagyásával eszközölhetők, és csak oly föltétel alatt, hogy a rendes járatok szarna havonként legalább 11 maradjon. Eddig a társaság kötelezve volt arra, hogy az évenkint legalább 150 járat teljesítésén felül a ministerium kívánságára más nyugot-európai kikötőkkel is, ha a fennálló gőzhajózási fuvardíjak mellett legalább fél hajófuvar van biztosítva, rendes gőzhajózási összeköttetést tartson föl, 110 járatnál többre azonban a társaság nem kötelezhető (5. §.); — az új szerződés 3. §-a a járatok számát 200-ra emeli s ez alkalommal világosan kiköti, a mi az eddigi szerződésben nem volt eléggé tisztán megállapítva, hogy a havi 11 rendes járat mindenesetre fentartandó még akkor is, ha a társaság esetleg 200 járatot teljesített volna is. Végül — tekintettel arra, hogy nagyobb árú-megtolulásnál, a midőn esetleg a 200 járaton és a rendes havi járatokon felül egyes gözhajójáratok szükségeseknek vagy czélszerűeknek tűnnének föl, a szerződésben kiköttetik még az is, hogy a társaság az említett járatokon felül is még minden egyes járatért fizetendő 600 frtnyi államsegély mellett a ministerium által kijelölt járatokat teljesíteni tartozik. A társaság azon kötelessége, hogy a magyar vasúti állomások és a hajói által érintett kikötök közt közvetlen fuvardíjakat állapit meg (7. §.), azzal egészíttetett ki, hogy a fuvardíjak megállapítását a ministerium bármikor követelheti, s hogy a közvetlen viteldíjak határidő biztosításával állapíttathassanak meg. (5. §.) A hajók megérkezésének, valamint elindultának időpontja az üzleti számításoknál nagy jelentőséggel birván, s tekintettel arra, hogy e részben az eddigi szerződés határozott intézkedéseket nem tartalmazván, a társaság ellen felmerült panaszok külön megoldást igényeltek: az új szerződés 6. §-ban a járatok kihirdetése szabályoztatik, még pedig akkép, hogy e kihirdetés legkésőbb a következő hónapot megelőző hó 25-én eszközlendö, s a kihirdetésben világosan kiteendő az a tiz nap, melyben a hajó a kiindulási kikötőből Fiúméba indul, és azon tiz nap, a melyben a hajó Fiumét elhagyandja; ha a hajó az érkezésnél vagy az indulásnál igazolatlanul késik, a társaság minden egyes esetben 5oo frt birsággal sújtható. A hajőfuvarra nézve a jelenlegi szerződés azon elvi határozatot foglalja magában, hogy a fuvardíjak Fiuméből vagy Fiúméba nem lehetnek nagyobbak, mint azok a fuvardijak, a melyek más észak-ádriai kikötőkből vagy kikötőkbe az illető irányban ugyanazon időben átalában érvényesek. (7. §.) Ezen elv az új szerződésbe is változás nélkül átvétetett ugyan (5. §.), minthogy azonban semmi sem oly kényes természetű, mint a hajófuvarbérek ellenőrzése, főkép oly irányokban, a melyekben még nem szokott járni rendesen annyi hajó, hogy a fuvarbér hullámzás nélkül rendszeres tétellé fejlődhetett volna, — s minthogy másrészt államilag segélyezett vonalokon, és segélyben részesülő társaságtól mégis oly fuvarbérek megállapítása köve-