Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.
Irományszámok - 1881-133. Törvényjavaslat, az uzsoráról és a káros hitelügyletekről
133. szám. 65 viszonyok mélyébe vágó intézkedést tett, a tapasztalás azonban tanusitja, hogy az Í877: VIÍI. törvényczikknek kellö eredménye nem lett, tovább menni a magánjog terén nem lehet, és e téren az uzsora enyhítésére csak közvetve ható joghatározmányok hozhatók. A büntetőjogi intézkedésektől több, bár nem teljes siker várható, — mert nem kötök vérmes reményeket a büntetések visszatartó hatásához az uzsora megszüntetésére. A büntető törvények hatása azonban nem azon szempontból Ítélendő meg, hogy a társadalom teljesen elvetemedett része azok által vissza fog riasztatni, hanem azon szempontból, hogy a társadalom azon túlnyomólag nagy osztálya, mely sem nem ily elvetemedettekből, sem nem szilárd erénynyel biró egyénekből, hanem olyanokból áll, kik a rósz által nem megközelithetleiiek, de a jóra képesek, és fogékonyak, a törvények fenyegető figyelmeztetésére szorulnak, hogy az erkölcsiség és jogosság határain belül maradjanak; ezekre nézve az uzsorát tiltó büntető törvényi határozmányok nem lesznek hatástalanok. Ha a törvényhozás nem sújthat is teljes biztossággal már előre minden egyes uzsoraesetet: még sem szabad mellőznie a gondoskodást az oltalmára szorult állampolgárok érdekei feleit, s nem szabad mintegy törvényesítenie az összes ilyetén eseteket. Végre nem lehet szem elől téveszteni, hogy a törvényhozás azon kimondása, melylyel az ily cselekményeket büntetendőknek jelenti ki, a üép Ítéletének, mely az uzsorát különben is megbélyegzi, erősbitésére szolgál, s meg lesz azon hatása, hogy sokat, kik becsületérzésből tartózkodnak törvényileg tiltott tetteket elkövetni, az uzsorás ügyletektől visszariaszt. Az uzsora ellen hozandó büntető joghatározmányok tekintetében pedig nem térhetünk vissza a régi magyar törvényeknek (1647:144., 1715:51., 1723:120., 1802:21. stb.) amaz álláspontjára, mely szerint főkép az 1715:51 és az 1802:21. articulusokban meghatározott kamatláb minden túlhágása usuraria pravitásuak Tétetett. A jogtudomány mai állása az uzsorát létezőnek csak akkor fogadja el, ha a kölcsönszerződések kötésénél vagy meghosszabbításánál a kölcsönvevő könnyelműsége, tapasztalatlansága vagy szorultsága kizsákmányolásával nyerészkedési czélból túlzott anyagi előnyök állapittatnak meg a kölcsönadó részére. Csak az ezen értelemben vett uzsorát, mint a társadalmi jogrenddel ellenkező és közveszélyességu cselekményt, tartom büntetendőnek, és az uzsora vétsége mint a vagyonbiztonság elleni vétségnek önálló faja, és a hozandó törvény, mint önálló büntetőjogi határozmány tekintendő, ezen speciális büntethető cselekményre sem a csalás, sem a zsarolás jogi ismérvei nem lévén alkalmazhatók. Érett megfontolás után nem tartottam szükségesnek a szerződési kamat maximumának meghatározása tekintetében tovább menni, mint az 1877: VIII. t.-czikk, mely a 8°/ 0-ot felülhaladó kamattól a törvényes jogsegélyt megvonja. A kamat korlátozatlanságával visszaélések történtek; ezen visszaélések meggátlása végett intézkedések teendők; ezen intézkedések azonban nem terjedhettek odáig, hogy az érdekeltek szabadsága a szerződési kamat megállapítására, a mennyiben az nem fajul át az állami jogrendet sértő viszaéléssé, teljesen megelöntessék. Bizonyos absolut, és egységes kamatláb a gyakorlati életnek, a pénzforgalomnak és az adós által a hitelezőnek nyújtott biztonság különböző fokának nem felelne meg. A kamatlábnak azon korlátozatlansága, melyet az 1877: VIII. törvényezikk fenhagyott, nem zárja ki azt, hogy a kamatszabadsággal űzött közveszélyű visszaélések ellen, melyeknek orvoslása és kiegyenlítése az anyagi viszonyok természetes fejlődésétől nem várható, mint az állami jogrendet sértő cselekmények ellen, a büntető törvényhozás tegye meg a szükséges megtorló intézkedéseket. Azon pressióban, melyet a hitelező nyerészkedési szándékból a szorultságban lévő és minden áldozatra kész adósra gyakorol, azon tapasztalatlanságnak és könnyelműségnek, mely a KÉPVH. IROMÁNY. 1881-—84. VI. KÖTET. 9
