Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.
Irományszámok - 1881-148. Törvényjavaslat, a közadók kezeléséről
206 Í48. szám. valamint az a körüli eljárások pusztán és főképen csakis az államkincstár financziális érdekeiből származnának. A kormány nemcsak arra van utalva, hogy a törvényhozásilag megszavazott kiadásokat múlhatatlanul fedezze, hanem arra is szigorú kötelessége ügyelni, hogy a mindenkire egyéni 0 jogbatálylyal kiterjedő törvények nemcsak a pontos adófizetőkkel, hanem a pontatlanokkal szemben is érvényesülést nyerjenek. Midőn pedig az adókulcsot és adóösszegek osztályozását magukba foglaló törvények, a törvényhozás által nagy gonddal és mélyreható tanácskozás után, körülményeink figyelembe vétele mellett állapittatnak meg, s midőn az egyes adózókra való szétosztás az önkormányzati joggal választott közegek által, az egyik legfontosabb (III. oszt. kereset) adónemre nézve pedig a kivetés szintén a kormánytól teljesen független adózó polgártársakból alakult kivető és felszólamlási bizottságok által eszközöltetik, nemcsak teljes joggal lehet, de sőt épen kötelesség is feltételezni, hogy a kormánytól távol álló ezen közegek által, a körülmények személyes ismerete alapján megállapított adóteher, a törvényeknek megfelelő méltányos arányban van megállapítva. így midőn az esedékesség idejének eltelése után tapasztaltatik, hogy a körülbelől egy üzleti és gazdasági viszonyok közt élő adózók egyik része, állami adókötelezettségének pontosan eleget tett, a másik rész ellenben látható és a törvény által elfogadhatónak engedett indok nélkül kötelességét teljesíteni elmulasztotta: legtöbbször saját kötelesség-érzetének hiánya miatt, hozza az administrativ közegeket azon legkevésbé sem óhajtott és nem keresett helyzetbe, hogy a mindenkire egyformán kötelező törvények alapján, polgártársai által reá méltányosnak itélt adót, kényszereszközök alkalmazásával is behajtsák. És itt nem kell elfeledni azt sem, hogy a törvény az életben előfordulható nehéz akadályok figyelembe vételével is elment a lehetőség határáig, midőn fizetési halasztások adhatásíra, sőt épen törlések engedélyezhetésére is, eseteket állapított meg. Azonban kétségtelen, hogy az elnézésnek is határt kellett szabni, s oly rendszabályokról gondoskodni, a melyek által az állam életérdeke sikeresen megóvható, annál is inkább, mert az adófizetésben való pontatlanságnak elnézése által, a pontos fizetőkben először indignatió, később — az emberi természetben rejlő indokoknál fogva — hajlandóság ébred szintén pontatlan fizetővé válni. Hogy pedig ennek mily végtelen káros következményei lennének, azt, remélem, felesleges elemezni. Ok nélküli zaklatásnak mellőzése tehát, s a valóban súlyos körülményeknek méltányos figyelembevétele kötelesség ugyan, de indokolatlan elnézést s maga után káros következményeket vonó kedvezést gyakorolni nem lehet, sőt nem is szabad. Ezen szempontok vezérelnek tehát, midőn az adóbehajtási eljárásra vonatkozó részeknek olyan kiegészítését s illetőleg változtatását ajánlom, melyek által — tapasztalatból merített reményem szerint mind a kincstár a károsodásoktól, — mind pedig az adózók, a törvénytelen eljárás. kellemetlenségeitől (mert a törvényes eljárás ellen emelendő kifogásokat szükségkép figyelmen kívül kell hagyni) lehetőleg megóvatnak. Az 1876 : XV. t.-cz. szerkezete mellett egyáltalán elenyésztethetlenek lesznek a behajtás körül elkövetett kíméletlen (szabálytalan) eljárások miatt keletkező panaszok, még pedig azért, mert eltekintve attól, hogy már maga a működés iránt még a legszabályszerübb végrehajtás mellett is a közönség határozott ellenszenvvel viseltetik : a kormány mégis kénytelen sokszor oly egyéneket is végrehajtókul eltűrni, kik sem kellő szakismerettel, sem kellő tapintatos modorral nem birnak. De ennek oka az, hogy az állással járó kellemetlenségek mellett még annak bizonytalan volta is visszatartja azon egyéneket, a kik saját és családjuk existentiájának biztosithatása miatt, a lépten-nyomon felmerülő kellemetlenségeknek törvényes és tapintatos eljárással való legyőzésére vállalkoznának, ha állásuk állandó volna.
