Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.

Irományszámok - 1881-148. Törvényjavaslat, a közadók kezeléséről

148. szám. 205 A 42. %-hoz. Ugyancsak egyes megyékben nem bizonyult be gyakorlatinak, hogy minden 100 frtnál nagyobb adózó csakis a kir. adóhivatalnál fizethesse adóját, mert vannak egyes községek, hol az ilyen adófizetők nagyobb számmal lakván, épen ez okból maguk a községek is tekintélyesek, jobb módúak s igy tudnak kellő biztosságot nyújtó kezelő-személyzetet is tartani. Ez által felesleges óvatossággá válik az ilyen községek nagyobb adófizetőit minden kivétel nélkül a távolabb fekvő kir. adóhivatalhoz utasitani, hanem a körülményekhez képest, megállapítható lenne még a 100 frton felül is egy bizonyos összeg, melynek bevételezésére a községi adókezelők feljogosittatnak. Ez értelemben ajánlom a 42. §-ban felhatalmazást adni a pénzügyministernek arra, hogy részint a községi adóközegek megbizhatósága, s részint az egyes vidékek sajátságos viszonya szerint, esetről esetre czélszerííen s az érdekeknek megfelelően intézkedhessek. A 49. %-hoz. Ezen §-hoz azon bővitést hozom javaslatba, hogy a pénzügyministernek felhatalmazás adassék arra, hogy oly esetben, midőn valamely törvényhatóság adózói az őket ért elemi csapások folytán, több éven át felszaporodott adóhátralékaikat egy év alatt lefizetni nem képesek, ama törvényhatóság összes adózóinak hátralékaik törlesztésére több évre terjedő fizetési részleteket engedélyezhessen. Ez intézkedés czélja az adózók terhein könnyíteni és azok fizetőképességét fentartani. Az 50. %-hoz. Igen méltányosnak, de egyes esetek felmerülése miatt szükségesnek is mutatkozott, az új 50. §-ban világosan kiemelni, hogy oly esetekben, midőn a tulajdonos kiköti, miszerint a haszonbér még elemi csapások esetében is egészen megfizetendő, e czímen az ő részére adóelengedésnek helye nincs. Az 51. %-hoz. Áz elemi csapások eseteiben adandó adóelengedések (4. §. 7. pont) azért utalandók a kir. adófelügyelő első fokú hatósága alá, mert tapasztalat szerint az eddigi eljárás igen megszaporította a közigazgatási bizottságok teendőit, mihez járul még az is, hogy a tárgyalások elhúzódása folytán, az elengedett adó leírása sokszor csak az év utolsó hónapjaira maradt s addig oly adó befizetése is követeltetett, mely később leirandóvá vált. Maguknak az érdekelt feleknek teszek tehát előnyére, midőn javaslom, hogy jövőre az adóelengedést első fokon, a gyorsabban intézkedhető kir. adófelügyelő állapítsa meg, mert méltánytalan eljárás esetében a fél ugy is kereshet orvoslást törvényhatósága közigazgatási bizottságánál, sőt harmadfokban, a pénzügyi közigazgatási bíróságnál is. III. RÉSZ. Ezen rész a közadóknak végrehajtás utján való behajtása körül követendő eljárást szabályozó rendelkezésekről szól, s valóban legfontosabb részét képezi a törvényjavaslatnak. Ezen résznek indokolásául általánosságban a következőket bátorkodom előterjeszteni. Igen figyelemre méltók azon tapasztalatok, melyek az 1876 : XV. t.-cz. III. része rendelkezéseinek a gyakorlati életben való keresztülvitelénél szereztettek. Az esedékesség idejében önként be nem fizetett kincstári tartozásoknak kényszereszközök mellett való behajtása az, mely közvetlenül s a legérzékenyebb módon érinti az adózó közönséget, de másfelől felettébb érdekli a kincstárt is. És itt ez alkalommal /is nyilatkozni kívánok, a még mindig létezőnek tapasztalt azon felfogás és tévhit jogosultsága ellen, mintha a behajtásra nézve hozandó szigorúbb intézkedések,