Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.
Irományszámok - 1881-141. Törvényjavaslat a köztisztviselők minősitéséről (Qualificatio)
/ 141. szám. 109 E szakok ugy vannak csoportosítva, hogy összes közigazgatásunk egyes ágazatai s az ezek mindegyikében rendszeresített egyes állomásokra nézve, minden nehézség nélkül megállapítható, hogy melyik szakhoz tartoznak s mily képzettség képezi a kinevezés vagy megválasztás feltételét, még akkor is, ha az magában a törvényjavaslatban határozottan megmondva nem volna. Az egyes szakoknál megállapított képzettségre nézve, ismétlések elkerülése végett egész átalánosságban már e helyütt meg kell jegyeznem, hogy e tekintetben egyrészről a tényleg létező tanrendszerünkből történt a kiindulás, másrészről pedig figyelembe vétetett az egyes szakok által megoldandó feladatok természete. Azt hiszem, hogy ez minden egyes szaknál bővebb magyarázat nélkül azonnal felismerhető s a javaslat qualiflcatio indokoltnak tekinthető lesz. A 2-ik szakasz magyarázatot nem igényel. A 3., 4. és 5. §§-ok a szoros értelemben vett >közigazgatási szakróU {Vadministration par excellence) intézkednek, s itt feltűnik a képzettség megállapítása előtt azon kitétel (3. §.), hogy >addig is, mig egy közigazgatási tanfolyamnak életbeléptetése által, a közigazgatási szolgálat érdekeiről külön törvény által gondoskodva nem lesz« stb. Ennek magyarázatául szolgáljon, hogy egyetemeinken, — a dolog természetéből folyólag helyesen, — a tantárgyak tisztán tudományos szellemben adatnak elő, mi az úgynevezett professionális oktatástól (l'enseignement proféssionel) lényegesen különbözik. Ebből következik, hogy a tételes törvények előadására, illetőleg elsajátítására aránylag kevés idő marad, mi ismét azon tapasztalatnak adja meg magyarázatát, hogy az egyetemekből kikerült ifjak, ha szolgálatba lépnek, aránytalanul hosszabb időt igényelnek arra, hogy valóban használható tisztviselőknek tekintethessenek, mint igényelnének akkor, ha kiképzésüket arra való tekintetből nyerték volna, hogy a közigazgatási szolgálatba lépni szándékoznak. Ez egyébként más országokban is tapasztaltatott, mi különösen Francziaország törvényhozását 1848-ban arra birá, hogy akkori közoktatási ministerének, »Hippolyte Carnat«-nak indítványára egy külön >ecole speciale d'Administration<-t állíttatott fel s rendeztetett be oly czélból, hogy a közigazgatás fokozott igényeit kielégíthesse. Érdekes e tekintetben azon indokolás, hogy a civilisatio haladása szükségkép ilynemű iskola felállítására vezet. — Az administratio minden ágazata bír saját tanintézettel; a hadügy számára a katonai iskola (Pécole militaire), a marina számára a tengerészeti iskola (l'école novaié), a közmunkákra az École polytechnique, az erdészetre nézve az erdészeti iskola (l'école forestiére) állanak fenn; miként nélkülözhetné azt a tulajdonképeni közigazgatás (l'administration par excellence) az, mely a többit központosítja s azoknak synthesisét képezi? E közigazgatási tanoda később ugyan be lett szüntetve, azonban újabb időben ismét szóba jött, a mennyiben Hyppolyte Carnat ez irányban 1877-ben a franczia senátus elé javaslatot terjesztett, a franczia >Academie des sciences morales et politiques«-nak egyik 1878-iki ülésében pedig e kérdés tüzetesen tárgyaltatván, a közigazgatási külön tanintézet felállítására vonatkozó törekvés kedvező bírálatban részesült. Az előttünk fekvő törvényjavaslat 3. §-ában előforduló idézett kitétel, ha nem is külön tanintézetre, de tanfolyamra czéloz s azon meggyőződésnek akar már e helyütt kifejezést adni, hogy a közszolgálat érdekében a közigazgatási érzék felébresztésére és kifejtésére már az iskolákban kell hatni azokra, kik a közpályára készülnek s hogy ennek az eddigitől eltérő módon kellend történnie. A >mikéntre* vonatkozó kérdés természetesen külön tárgyalást és előterjesztést igénylend.
