Képviselőházi irományok, 1881. V. kötet • 40-116. sz.
Irományszámok - 1881-70. Törvényjavaslat, a törvények kihirdetéséről
70. szám. 121 8. §. A szentesitett törvényeknek az országgyűlésen való kihirdetése jövőre mellőztetvén: a ministerium minden országgyűlési ülésszak elején a lefolyt ülésszak kezdete óta szentesitett törvényekről jelentést tesz az országgyűlésnek. 9. §. A törvények az országos törvénytárban történt kihirdetésük után, a magyar korona országaiban divatozó egyéb nyelveken is hiteles fordításokban köztudomásra hozandók. 10. §. Jelen törvény 1882. január 1-ével lép életbe, s végrehajtása a ministeriumra bizatik. Budapest, 1881. évi deczember hó 5-én. Tisza Kálmán, s. k., mint bélügyminister. Melléklet a 70. sz ámé irományhoz. Indokolás, „a törvények kihirdetéséről" szóló törvényjavaslathoz. Az 1868: III. és 1870: XIII. t.-czikkek értelmében a szentesitett törvényeknek jogi hatálylyal biró hatálya kihirdetése mostanában az országgyűlés mindkét házában való közzététel által történik. Ezen eljárás több tekintetben gyakorlatilag czélszerűtlennek bizonyult. Egészen mellőzve is azt, hogy a törvényeknek az országgyűlésen való közzététele inkább csak képzeletileg felel meg a joghatályú kihirdetés azon kellékének, miszerint annak oly alakban kell történnie, hogy mindenkinek módjában legyen, a hozott törvény határozmányairól azonnal és hitelesen értesülhetni, a törvények kihirdetésének ily módoni eszközlése gyakran technikai nehézségekkel jár, sőt bizonyos esetekben ki nem kerülhető visszás helyzetek teremtésére vezet. Természetszerű s rendesen a kormány és a törvényhozás tagjai közös óhajtásának megfelelő törekvés, sőt gyakran a körülmények parancsolta szükség követelménye: bogy az egyes, úgyis nagyon hosszura nyúlni szokott ülésszakok, mihelyt az országgyűlés az azon ülésszakra kitűzött munkaprogrammot elvégezte s az arra vonatkozó érdemleges tárgyalásokat befejezte, mihamarább berekesztessenek; azonban az ülésszakok be nem rekeszthetők a hozott törvények alkotása által elérni óhajtott czél teljes vagy legalább részbeni meghiúsítása nélkül, míg az elfogadott törvényjavaslatok mind szentesítve és az országgyűlésen kihirdetve nincsenek. Ily körülmények közt, kivált ha figyelembe vesszük, hogy a tapasztalás szerint épen az egyes ülésszakok végén a törvényjavaslatok tömegesen kerülnek szentesítés alá, a szükség parancsolta sietség miatt az elfogadott törvényjavaslatoknak törvényczikk alakban való kiállítására és szentesítés alá terjesztésére többnyire nem marad annyi phisikai idő, mennyi a törvényczikkeknek kellő és teljesen szabatos külalakban kiállítására megkívántatik, minek következménye: hogy a szentesítés alá terjesztett törvénypéldányok pongyolán állíttatnak ki, sőt azokba többször íráshibák is csúsznak, melyeket utólagosan kell kijavítani. De a törvények kihirdetésének mostani módja oly visszás helyzeteket is szülhet, melyeknek megnyugtató megoldása nincsen. KÉPVH. IROMÁNY. 1881—84. V. KÖTET. 16
