Képviselőházi irományok, 1881. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1881-11. Törvényjavaslat, az ügyvédi rendtartás tárgyában

142 11. szám. cselekményt követett el, a mely miatt büntetés vagy fenyíték alá esik és az illető hatóságok eljárását elkerülni óhajtja. Oly gyakorló ügyvéd, a kitől az évi illetmény vagy a fegyelmi bíróságilag kiszabott pénzbírság két éven át végrehajtás utján sem hajtható be, alig fog szolgálni az ügyvédi kar díszére és tekintélyének emelésére, és nem érdemli meg, hogy azon jogokat továbbá is élvezze, a melyek az ügyvédi kamara lajstromába bejegyzéssel összekötve vannak. (6. és 7. pontok.) Egyébiránt ezen intézkedés óvszer lesz az ellen is, hogy a végrehajtás meghiúsítása czéljából az ügyvéd vagyonát másra át ne ruházza. A 100. §. az előzőnek folyománya; a 101. és 102. §§. pedig indokolást igényel elveket nem tartalmaznak. 103. §. A 72. §. indokolásánál már felemlittetett a zugirászatnak hátrányos volta, és az, hogy ezen törvényjavaslatnak egyik czélja: a zugirászatnak kiirtása. Sem az 1874 : XXXIV. t. ez. sem egyéb törvényeinkben nincs a zúgirászat tiltott cselekményének fogalma meghatározva, és igen enyhéknek bizonyultak azon büntetések, a melyek a zugirászatra az idézett törvényczikk 39. §-ában meghatározva vannak. Számos család elszegényedésének oka a zugirászatban keresendő, mert az eljáró zugirász, vagy tudatlanságból, vagy nyerészkedési vágyból oly intézkedéseket tesz, a melyek előny helyett hátrányt eredményeznek. Annak oka is: hogy a telekkönyvi viszonyok a kisebb birtokosok legnagyobb részénél — mint általánosan tudva van — teljesen rendezetlenek, részben szintén a zugirászatban keresendő; — minthogy a birtokviszonyait rendezni óhajtó kisebb birtokos rendesen zúgirászhoz fordul. Tagadhatatlan, hogy minden jogkereső félnek most is meg van a lehetőség arra nézve, hogy jogsegély és képviseletért arra hivatott egyénekhez fordulhasson és tagadhatatlan az is: hogy a törvényben lehetőleg kerülendő minden oly intézkedés, a mely czélul az önjogú egyének feletti gyámkodást tűzi ki: de nem szabad szem elöl tévesztenünk azon két körülményt: hogy a jogkereső felek is hajlandók a jogsegély és képviselettel szemben az alkudozásra, és hogy az állami-, törvényhatósági- vagy községi hivatalt viselő egyének állásuknál fogva biztosítékot és kezességet nyújtóknak tekintetnek. Már pedig a zugirászok kevésbé terhes feltételeért adhatják s adják is a jogsegélyt és teljesitik a képviseletet, mint az ügyvédek; mert állásuk egyrészt nem igényel oly anyagi terheket, mint az ügyvédeké, másrészt pedig a zúgirászat csak mellékfoglalkozást és jövedelmi forrást képez. És általánosan tudva van, hogy a zúgirászat üzelme — minden szigorú intézkedés daczára — az alsóbb fokú hivataloknak úgyszólván majdnem minden ágában el van terjedve, a melynek még azon rósz következménye is van, hogy az illetők hivataluk követelményeinek meg nem felelnek. Ily körülményekkel szemben mellőzni kell egyrészt a gyámkodásra nézve emiitett általános elvet és csak a közügy s közjólétnek tesz szolgálatot a törvényhozás akkor, mikor olyan törvényt hoz, a melylyel a lehetőséget is elvonja a kevésbbé felvilágosodott féltől arra nézve, hogy jogsegély és képviseletért arra nem hivatott egyénekhez fordulhasson és a mely törvénytől a zúgirászat kiirtása várható. A zúgirászat fogalmának meghatározásával, a czél elérése szempontjából a büntetést is szigorítani kellett.