Képviselőházi irományok, 1878. XXIII. kötet • 981-1043. sz.

Irományszámok - 1878-983. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában” beadott törvényjavaslatra

983. szám. 5 stádiumaiban vannak, a szóbeliség és közvetlenség alapelveire fektetett és még a tanulmányozás első stádiumában lévő perrendtartást sorrendben meg fogják előzni; ha figyelembe vesszük továbbá, miszerint tapasztalati tények mutatják, hogy nagyobb szabású igazságügyi reform-műveink előkészítése, törvényerőre emelése és életbeléptetése mennyi idö't vészen igénybe, és hogy a szóbeliség és közvetlenség alap elveire fektetett perjognak megalkotása másutt is mily gondos munkát és mily hosszú időt igényel; — ha például látjuk, hogy Németországban, bár midőn a szövetségtanács 1871. május 8-án a szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló perjog kidolgozására bizottságot küldött ki, elhatározta, hogy e bizottság munkálkodásának alapjául az 1870-iki észak-német szövetségi és az 1871-iki porosz kész javaslatokat fogadja el, mégis ezen időtől számítva több mint nyolcz év folyt le addig, mig az új német perrendtartás életbeléptethető volt; — ha mindezeket figyelembe vesszük: akkor indokoltnak fog mutatkozni a bizottságnak azon nézete, miszerint arra, hogy a szóbeliség és közvetlenség alapelveire fektetett gyökeres reform rövid egy pár esztendő alatt életbe léptethető legyen, számítani nem lehet. A fentjelzett két irányeszme, egyfelől a szóbeliség és közvetlenség elveire fektetendő perjogi reformnak helyessége, másfelől annak tudata, hogy a reform-mű hamar nem létesíthető, vezérelték az igazságügyi bizottságot akkor, midőn a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában beterjesztett törvényjavaslatot tárgyalás alá vette. E mellett nem kerülhette ki a bizottság figyelmét azon nevezetes körülmény sem, hogy ezen törvényjavaslatnak előterjesztését követőleg a képviselőház 1880. ápril hó 23-án az igazságügyministeri költségvetés tárgyalása alkalmával hozott és e bizottság által is helyesnek talált határozatában az igazságügyi kormányt a szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló perrendtartás előkészítésére és oda utasította, miszerint előterjesztéseiben a szóbeliségre és közvetlenségre mint elérendő végczélra legyen tekintettel. Mindezeknek kellő mérlegelése mellett ugy találta a bizottság, hogy az ad ott viszonyok közepette akkor jár el leghelyesebben, ha a beterjesztett törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadva, — miután e javaslat úgyis a mint előterjesztetett, a tulajdonképeni perjogot tárgyazó első részében nem egyéb, mint a most érvényben lévő törvénykezési rendtartásunk hiányainak kijavítása és hézagainak pótlása; — mig annak másik, a végrehajtási eljárást tárgyazó része gyökeres új alkotás jellegével bír, —- a javaslatot most érintett két különböző alkateleme szerint két külön részre osztva, magának a szoros értelemben vett perjognak ideiglenes javítása tárgyában a legszükségesebbekre szorítkozik, és ezen ideiglenes intézkedéseket a mostani törvénykezési rendtartáshoz alkalmazott novelláris törvény alakjában terjeszti elő; mig a végrehajtási eljárást tárgyazó részt, mint oly maradandó jellegű alkotást, mely csekély változtatással a szóbeliség és közvetlenség elvén alapuló végleges perrend mellett is fenntartandó leszen, önálló külön törvény alakjába foglalva ajánlja elfogadásra. A mi a tulajdonképeni perbeli eljárás legszükségesebb javítását illeti, e részben mostani törvénykezési rendtartásunknak perorvoslati rendszere, a külön semmitöszék, a perbeli, anyagi és alaki jogsérelmek orvoslatának merev elkülönítése, s az ebből kifolyólag az igazságszolgáltatás terén úgyszólván naponta fölmerülő, s ugyanazon, vagy hasonló alakban ismétlődő inconvenientiák lépnek követelőleg előtérbe, melyek a magyar kir. Curia két osztályának egyesítését, a jogorvoslati rendszer átalakítását és egyszerűségét elodázhatlan szükség gyanánt tüntetik elő. A bizottság teljes készséggel csatlakozik ugyan a m. k. Curia semmitőszéki osztálya által méltán kiérdemelt azon elismeréshez, melynek az előterjesztett törvényjavaslat indokolása kifejezést ad, de e mellett egész terjedelemben osztja az indokolás azon kifejtéseit is, melyek a perbeli alaki és anyagi jogorvoslatok merev elkülönítésének helytelenségét, a háromfokú bírósági rendszer keretébe páratlan sajátszerűséggel beillesztett külön semmitöszék létjogosulatlanságát, s abból folyólag jogorvoslati rendszerünk hiányait és bizonytalanságát előtüntetik. És minthogy a jogorvoslati rendszert az elmélet és a gyakorlat, a jogászi