Képviselőházi irományok, 1878. XXIII. kötet • 981-1043. sz.

Irományszámok - 1878-983. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában” beadott törvényjavaslatra

fi 983. szám. és a nem jogászi közvélemény egyiránt tarthatlannak jelezte, minthogy továbbá oly semmitőíizék, mint a mienk, mely határoz az alakisági kérdésekben az első, a másod és a harmadfolyamodású bíróságok ítéletei felett, tehet a háromfokú bírósági rendszert tulajdonképpen hatfokuvá teszi, és a mely egyfelől a bírósági végrehajtónak a végrehajtás foganatosítása körül való eljárását közvetlenül, másfelől pedig a legfőbb itélőszéknek ítéleteit felülbírálni van hivatva, a bizottság tudomása szerint sehol sem létezik: a bizottság a külön semmitőszéket, mint ilyet megszüntetendőnek és a jogorvoslati rendszert átidomitandónak tartja. Teszi ezt a bizottság azért, mert a jogorvoslati rendszernek az előterjesztett törvényjavaslat értelmében való átalakítása nagyobb átmeneti bonyodalmak nélkül létesíthető, s mert a most fenálló külön semmitőszéknek, mint ilyennek fentartása, a szóbeliség és közvetlenség alapelveire fektetendő új perrend leendő behozatalával épen nem indokolható. Azon jogorvoslati rendszer, melyet a beterjesztett törvényjavaslat ide vonatkozó intézkedései alapján a bizottság által elfogadásra ajálnt 7. alatt mellékelt novellaris törvénynek 27—62. §§-ai tartalmaznak, a tulajdonképeni perjog rendszerének egyebekben való érintetlenül hagyása mellett, nem fog az igazságszolgáltatás terén nagyobb mérvű' bonyodalmakat szülni, mert hiszen az lényegében nem egyéb, mint a mostani bonyodalmas és kételyeknek tért engedő rendszer felhág} ásával visszafogadása azon egyszerű rendszernek, a mely nálunk éppen nem ismeretlen, a mely fennáll ma is a váltó-, bán a- és úrbéri perekben a büntető ügyekben, és a mely mostani perrendtartásunkat megelőzőleg fennállott a köztörvényi polgári perekben is. ítélet ellen felebbezésnek, végzés ellen felfolyamodásnak van helye. Az Ítélet elleni felebbezés során érvényesítendő az alaki sérelmek orvoslása is. Ezek a tervezett módosításoknak azon egyszerű vezéreszméi, a melyek a jogorvoslati rendszert könnyen áttekinthetővé teszik és megszüntetik mindazon kirívó helytelenségeket, a melyek onnét származnak, hogy ugyanazon Ítéletnek anyagi és alaki szempontból való felülvizsgálása különböző bíróságok hatáskörébe van utalva, és hogy törvénykezési rendtartásunk a felebbezhető végzéseket és a semmiségi panaszok eseteit taxatíve sorolta fel, a miket, ha a m, kir. Curia semmitöszéki osztálya, a mint általában tudva van, a 293. §. 1-ső pontjának kiterjesztő magyarázatától okszerűen nem tágított volna: a kirívó visszásságok, melyek fájdalom, még ma is — a törvénykezési rendtartás érvényben létének 12-ik évében nem ritkák — még feltűnőbben fogtak volna felmerülni. A külön semmitősz éknek a szóbeliség és közvetlenség alapelvein nyugvó és majdan életbeléptetendő új perrendtartás szempontjából való fentartását az igazságügyi bizottság nem komoly érvnek, hanem pusztán szójátéknak tekinti. Eltekintve attól, hogy ma még, midőn az alkotandó új perrendtartás vezérelvei megállapítva, sőt megvitatva sincsenek, épen nem lehet tudni, vájjon törvényhozásunk a franczia rendszert teszi-e magáévá, a mely a felebbviteli bíróságok fölébe egy semmitőszéket állit, a mely nem csupán alaki sérelmek miatt, hanem az anyagi törvény megsértése esetében is megsemmisíti a felebbviteli biró ítéletét, és azt újabb ítélethozatalra utasítja; avagy pedig az újabb német perrendtartásnak és az osztrák javaslatnak álláspon ját foglalja el, és a felebbviteli bíróságok ítéletei ellen a jogkérdésben való felülvizsgálatot (revisío in jure) fog megengedni; még ha az előbbi eset fog is bekövetkezni, ha a felebbviteli bíróságok ítéletei ellen csupán semmiségi panasz engedtetik, és ennek eldöntése egy semmitőszék hatáskörébe utaltatik: e secimitőszéknek szervezete, jelentősége és hatásköre egészen más lesz, mint a m. kir. Curia semmitöszéki osztályáé; más lesz elannyira, hogy a névazonosságon felül tulaj donképeni érintkezési pontok alig lesznek észlelhetők. A mi semmitőszékünknél az évenkint elintézendő ügyek száma 27,000, 28,000-re rúg, inig a körülbelül három annyi népességgel biró Francziaország semmitőszékének évi polgári ügyforgalma 600—700-at teszen. Már maga ezen egy körülmény, a számoknak ezen csalhatlan adata mutatja, hogy a hatáskört illetőleg minő lényeges különbség vau a mi semmitőszékünk,