Képviselőházi irományok, 1878. XX. kötet • 804-856. sz.
Irományszámok - 1878-811. Törvényjavaslat, a bélyeg és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok némely határozatainak módositásáról
811. szám. 101 Végül megjegyzem, hogy a most javasolt határozatok szó szerint fel vannak véve a közlekedésügyi minister által a tisztelt háznak bemutatott kisajátitási törvényjavaslatban is, de én ugy vélekedem, hogy helyesebb azokat az illetéki szabályok közé felvenni. 26—32-ik §§-hoz. A 26—32. §§-okban az illetéki egyenérték szabályozását hozom Javaslatba. Mint a készpénzben lerovandó illetékek kezeléséről szóló törvényjavaslat is, melyet egyidejűleg a tisztelt háznak előterjesztek, Vl-ik fejezetében mutatja, az illetéki egyenérték reformját, ugy alaki, mint anyagi részében tervezem. Az illetéki egyenérték tárgyait képező ingatlan és ingó vagyon, jövőre katasteri nyilvántartás alá foglaltatik. E helyütt az anyagi részét tárgyalom. Az érvényben levő illetéki szabályok szerint, az illetéki egyenérték évtizedenkint szabandó meg. A második évtized 1870-ik évben lejárt. Minthogy az emiitett szabályok a törvényhozás által rendszerint évről évre s az 1875; XXV. t. ez. által további intézkedésig érvényben tartattak, — a második évtized lejártával akkép történt intézkedés, hogy az illetéki egyenérték az eddigi mérvben és a megelőző évtized előírása szerint egy évre eső részletben szedessék be, mig a törvényhozás nem fog e részben rendelkezni. E szerint az illetéki egyenérték a régi kiszabás alapján fizettetik. Időközben az illetéki egyénérték alá tartozó földbirtokok tagosítás, legelő-elkülönítés s általában birtokrendezés által terjedelemben s igy értékben is növekedtek, minélfogva a kincstár érdekében áll, miszerint az illetéki egyenérték tárgyát képező minden ingatlan és ingó vagyon mostani állaga kinyomoztassék és ennek alapján az illetéki egyenérték akkép szabassák meg, hogy a tartozás a megállapítandó vagyonérték után évenkint írassék elő. Ezen czélzathoz képest a 26. §-ban az egyes százaléki tételeket, az évi tartozás szerint és az eddigieket tizedrészekre átváltoztatva következőkép állapitom meg: 1. az ingatlan vagyon atán: az a) pont szerint 5 /io %>-kal; az eddigi 3 As 0 A>-kal szemben tehát emelés 7 8 °/o a 6) > > */io°/o-kal; > > s /8%-kal > > > V«» 0 /o a c) > > 2 /io 7»-kal; > > •/i« 0 /o-kal > > > VsoVo (vagyis 1000 frttól: az a) alatt említett személyek az eddigi 3 frt 75 kr. helyett 5 frtot; a 6) > > > >>3>75> > 4 > a c) > > > > > 1 > 87 Vi > > 2 >. fognának jövőre évi tartozásként fizetni.) 2. az ingó vagyon után: az a) b) és c) pontok szerint egyenlően V 10< V°-kal, mi az eddigi 8 /i6°/9 mérvnél VsoVkal több (vagyis 1000 frt után, az eddigi 1 frt 87 V* kr. helyett, jövőre 2 frt fizettetnék évenkint). A mutatkozó csekély emelés általában a százaléki mérvnek tizedrészekre való átváltoztatásában, főleg pedig az ingatlanokra nézve a) pont alatt 6 / 10< 7°-kal megállapított tételnél különösen még abban is találja indokolását, hogy a 27. §-ban javaslatba hozott azon újításnál fogva, mely szerint a föld-, és a házadó 100-szorosa, illetőleg 50- és 60-szorosa veendő ezentúl az ingatlan vagyon értékéül, maga a kiszabási alap vagyis az adó alapja a fizetésre kötelezett személyek javára csökkenést szenved, mert az érvényben levő illetéki szabályok szerint az illetéki egyenérték eddig a bevallott 10 évi jövedelem évi átlagának 20-szoros összege alapján szabatott meg, az eképen megállapított érték pedig, az adó szerinti értékelésnél mindig magasabb. Ezen értékcsökkenés folytán tehát az állami bevételek különösen az a) pont alatt emiitett
