Képviselőházi irományok, 1878. XX. kötet • 804-856. sz.
Irományszámok - 1878-811. Törvényjavaslat, a bélyeg és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok némely határozatainak módositásáról
100 811. szám. Ezen aránytalanul magas illetékmérv ellentétben áll a fönebb idézett törvény azon czélzatával, melynél fogva az előbbi Vs kr. illeték V 4 krra leszállittatott. Ez annál kevésbé tartható fenn, mert a törvényben mutatkozó hézag csak annak tulajdonítandó, hogy az annak megalkotásakor üzletben volt közúti vaspályavonalakon, 20 krnál magasabb vitelbér egyátalábau nem szedetett. A javaslatba hozott intézkedés czélja tehát, a közúti vaspályarállalatok vitelbéreitől járó bélyegilletéket, a változott viszonyoknak és a méltányosságnak megfelelő mérv szerint szabályozni. 25-ik §-hoz. A 25. §. rendelkezéseit a következőkben indokolom. A kisajátitás utján eszközlendő vagyonátruházásokra nézve az illetékszabás 61. tétel és79. tétel f) pontja alatt foglalt határozatok szerint engedélyezett bélyeg- és illetékmentességi kedvezmények, a kisajátításokról szóló 1868. évr LV. t. ez. 73. §-a által részben megszorítást szenvedtek, részben teljesen eltöröltettek. A tárgyalási iratok bétyegmentességének ugyanis ezen törvényszakasz értelme szerint csak akkor van helye, ha a kisajátitás oly vállalat czéljából eszközöltetik, mely azonnal, vagy időjártával az állam tulajdonává lesz, minden más vállalatra nézve tehát a habár közczélokra létesített kisajátításra vonatkozó iratok bélyegkötelesek. Az idézett szakaszban továbbá kimondatván, hogy a tárgyalási iratokra nézve biztosított bélyegmentesség az adásvevési illetékekre ki nem terjed, ez által eltöröltettek a kedvezőbb elbánás alapjául szolgált illetéki szabályok határozatai, és azóta oly esetekben, midőn az ingatlanok az állam vagy egyéb illetékmentes fél részére sajátíttatnak ki, az átruházási illetéknek a fele része,, minden más esetben pedig teljes Összege fizetendő. Ezen intézkedés által a kisajátitást igénybe vevő vállalatok súlyos illetékekkel rovatnak meg, mi azonban indokoltnak nem látszik, mert a kisajátítás utján létesitett vagyonátruházásoknál a kisajátított fél által jogügylet szabad akaratból sajátlag nem is köttetik, az illetéki szabályok alapelvei szerint pedig csak jogügyletek lévén illeték alá vonandok, azon szabályokhoz képest az illetékre nézve csakis a másik fél jöhet tekintetbe; s ahhoz képest, a mint a kisajátitás utján ingatlant szerző fél az állam-e vagy pedig az illetékmentességet igénybe nem vehető magán vállalat, — átruházási illeték vagy épen nem, vagy az utóbbi esetben csak fele részben követelhető. Minthogy tehát a fent említett törvényes határozatok illetéki rendszerünk alapelveivel s a méltányosság követelményeivel ellentétben állanak, azoknak fentartása mellett okszerű érv nem hozható fel, sőt inkább az érdekelt vállalatok és magán felek részéről benyújtott alapos felszólalások figyelemre méltók; jelen törvényjavaslat 25. §-ának 1—7. bekezdéseiben az 1868: évi LV. t. ez. 73. §-ának megváltoztatását czélzó oly intézkedéseket hozok javaslatba, melyek elvi szempontból az illetékszabás 61. tétel és 79. tétel /) pontja alatt foglalt okszerűbb határozatokkal teljesen egyeznek, s csak szabatosabban körülírják a kisajátítási törvény alapján eszközlendő vagyonátruházások eseteiben igénybe vehető bélyeg és illetékmentesség eseteit és feltételeit. Az utolsó bekezdésben kért felhatalmazást pedig azért tartom szükségesnek, mert az 1868. évi LVI. t. ez. 98. §-a szerint a fővárosban eszközlött kisajátításoknál is az átalános kisajátítási törvény 73. §-a lévén alkalmazandó, ennek következtében a fővárosi közmunkák tanácsa ismételt felterjesztései szerint, — azon visszás helyzetbe jött, hogy a kisajátitás vagy szerződések utján magán felektől megvett házak s telkek vételárának megfelelő százaléki illeték felerészben esetről esetre megszabatván, az ebbeli illetéklerovást a felek irányában szerződésileg magára vállalni volt kénytelen. E szerint azon anomália állana be, hogy az átruházási illetékeket, melyek a kisajátítási törvény 73. §-a által módosított illetéki szabályok szerint ki sem lettek volna szabandók, a fővárosi közmunka-alap tartoznék viselni.
