Képviselőházi irományok, 1878. XVII. kötet • 774-801. sz.

Irományszámok - 1878-774. A Horvát-Szlavon-Dalmát országokkal megújitandó pénzügyi egyezmény ügyében kiküldött országos bizottság jelentése

774. szám. \ 53 447,000 írttal; e szerint tehát a horvát vallási alap vagyona a számoló tagok által összesen 1.990,703 frt 7 krral liquidáltatott anélkül, hogy ezen összeg akár a horvát, akár pedig a magyar delegátusok által határozottan elismertetett volna. Ezen bizottsági tárgyalásnak egyedüli következménye az volt, hogy azon idő óta a magyar kormány a horvát autonómiának 1867. évtől kezdve minden évben az elméletben elkülönített horvát vallási alap jövedelme fejében megküld évi 60,159 frtnyi összeget, mely körülbelől 5%-át teszi az 1.250,000 frtnyi tőkének, összehasonlítva ezen eljárást az 1866. évi liquidálással, nevezetesen a főkimutatással k. k. alatt, az tűnik ki, hogy a magyar kormány az elkülönitési operatumban kimutatott tőkéknek csak kamatjait küldi meg, mig az ugyanabban kimutatott 629,270 frtnyi készpénzt Horvátország javára nem kamatoztatja. Megjegyeztetik itt, hogy a tárgyalási iratok azt igazolják, miszerint az elkülönitési tárgyalás 1866. évben azért akadt meg, mivel nevezett Mrzlyák horvát képviselő hazafias intentióból bár az elkülönitési kulcs megállapításánál egészen más álláspontot foglalt el, s a magyar kormány által indítványozott felosztásnak sem a módját, sem az arányát nem fogadta el. A magyar kormány által indítványozott ezen elv ugyan az volt, melyet a tanulmányi alapra vonatkozólag még 1851. évben az osztrák csász. kir. hatóságok elfogadtak, s mely legfelsőbb helyről az 1856. évi május hó 3-áról kelt császári elhatározással a tanulmányi alapra nézve szentesittetett. Ezen elv abból állott, hogy: a) az alapnak összes ingatlanai azon kormánynak engedtessenek át, melynek területén azok feküsznek; b) hogy ezen tőkék, melyek ezen alapok létesítése alkalmával Horvátországból és Szlavóniából befolytak, az ezen tőkék utáni 1848. évig terjedő tőkésített összes kamatokat hozzászámítva, Horvátországnak kiszolgáltassanak; c) holmi compensationak az 1848, előtti időről nincsen helye. Ennek ellenében Mrzlyák horvát képviselő azon kivánatát fejezte ki, hogy minden alapról, s ezekből kifolyólag minden egyes intézményről kerestessenek meg és a bizottságnak terjesztessa 447,000 for. te je po tom imetak hrvatske vjerozakonske zaklade po raőunarskih ölanovih ukopno na 1.990,703 for. 7 kr. likvidiran, bezdaje ipák ova stova bud od hrvatskih, bud od ugarskih delegatah izriöno priznata. Pozliedica ovaga povjerenstvenoga razpravljanja bje jedino ta, da od onoga vremena ugarska vlada hrvatskoj samoupravi poőam od god. 1867. salje svaké godine kao dohodak teoreticno izlucene hrvatske vjerozakonske zaklada godisnju svotu od 60.159 frt koja odpriliki5%glavniciod 1.250,000 for. odgovara sravnajuci ovaj posputak s likvídacijom g. 1866. imenito s glavnim izkazom pod k. k. vidi se, da ugarska vlada samo kamaté od izkazanih uizluőbenom operatu glavnicah salje. doőim tamo izkazanu gotovinu od 629,240 for. na kőrist Hratske neukamaóuje. Opazuje se ovdje, da razpravni spisi dokazuju da je g. 1866 izluöbena razprava stoga zapela sto se je reCeni hrvatska zastupnik Mrzljak u patriotiőnoj doduse namjeri na posve drugo stanoviste kod kljuea uzleőenja stavio, ter niti naőin, niti razmierje diobe po uparskoj vladi predlozeno, prihvatiti htio nije. Ovo po Ugarskoj vladi predlozeno nacelo bilo je ono isto, kője su glede naukovne zaklade jos g. 1851. c. k. austrijske oblasti prihvatile, i kője je od previsnjega mjesta carskim riesenjem od 3. svibnja 1856 za zakladu naukovnu sankcionirano. Ovo nacelo sastojalo je u tom, da se: a) sve nekretniue zaklade ustupe onoj vladi na cíjem se teritoriju nalaze. b) da se ove glavnice, kője su kod ütemeijenja obih zakladah iz Hrvatske i Slavonije unisle, pribrajajuci simo sva iz ovih glavnicah do g. 1848 uőinjena uglavniőenja kamatah, izruőe Hrvatskoj; c) kompenzaciji kakovoj za vrieme prije g. 1848. neima mjesta. Usuprot stavio je reúeni hrvatski zastupnik Mrlzjak zahtiey da se od svaké zaklade i u toj opet od svaké pojedine institucije potraze i povjerenstvu