Képviselőházi irományok, 1878. XVII. kötet • 774-801. sz.

Irományszámok - 1878-774. A Horvát-Szlavon-Dalmát országokkal megújitandó pénzügyi egyezmény ügyében kiküldött országos bizottság jelentése

774. szám. 43 lotta, JellaöiCbán azon kérelemmel fordult Magyarországnak akkori parancsnokához Windischgratz herczeghez, hogy megfelelöleg intézkednék, miszerint a horvát alapok az országnak visszaadassanak és az e végből Budapestre hivott horvát küldötteknek átadassanak. Ezen kérelemnek, a tanulmányi és vallási alapokat kivéve, valamennyi többi alapokra nézve elég tétetett, mely kettő' a horvát küldötteknek azért nem volt átadható, mivel azok a hasonnemfí magyar alapoktól nem voltak elkülönítve. Ezen akadály miatt ezen mindkét alap átadásának el kellett maradni, az alapítványi számvevőség az akkori magyarországi császári biztos Greringer báró részéről mégis azon szigorú meghagyást kapta, hogy a horvát tanulmányi és vallási alap részének elkülönitését minden halasztás nélkül keresztülvigye. Hogy a magyar alapítványi számvevőség mégis utasítást nyerjen aziránt, hogy ezen elkülönítés mily irányban történjék, az 1849. évi deczember hó 15-én 1163. szám alatt kelt 3*/. alatti előterjesztésével, az akkor fennállott alapítványi bizottsághoz fordult, kérvén, hogy kijelöltetnék neki azon alap és mérvszabály, a melyen ezen elkülönítés eszközlendő. Ezen elkülönítés nevezetesen azon számvevőség véleménye szerint háromféleképen lett volna eszközölhető és pedig: a) hogy Horvátország részére akkora tőke különittessék el, mely annak mostan fennálló és a kérdéses alapokból fizetendő kiadások folytatólagos kiegyenlítésére szükséges; b) hogy csak azon vagyon különittessék el, mely a commassált magyar-horvát alapokba Horvátországból folyt be; c) hogy az együttes kezelés egész idejéről, azaz 1782-ik évtől kezdve egészen az 1848-ik évig, a bevételek és kiadásokról leszámolás készíttessék és annak eredményéhez képest a horvát tangens elkülönittessék. Az alapítványi bizottság Szabó Károly elnöklete alatt az 1849. évi deczember hó 19-én 1163. szám alatt kelt és Greringer báróhoz intézett jelentésével az utóbb emiitett harmadik módot indítványozza, a mint ezt a 4*/. alatti melléklet tanúsítja; Geringer báró pedig az Jellacic na tadasnjega zapovjednika Ugarske kneza Windisch-Grratza s molbom, da shodna odredi, da se hrvatske zaklade zemlji povrate i predadu u tu svrhu u Budimpestu posvanim hrvatskim poslanikom. Ovoj molbi bude glede svih zakladah zadovoljeuo ősim naukovne i vjerozakonske, kője se s tóga hrvatskim poslanikom nemogahu predati, sto nebijahu izlucene od ugarskih istoimenih zakladah. Uslied ove zaprieke mozala i prédája obiuh ovih zakladah izostati; zakladno raöunovodstvo primilo je ipák od tadasnjega c. povjerenika za Ugarsku B. Geringera strogi nalog, da bez odvlake provede izluőenje hrvatskoga diela naukovne i vjerozakonske zaklade. Da ipák ugarsko zakladno raöunovodstvo bude upuéeno o pravcu, kojim ovo izluőenje sliediti ima, obrati se isto predstavkom svojom od 15/12 1849 be. 1163 pod 3 •/. na tada postojavsi zakladni odbor moleéi, da mu oznaci temelj i mjerilo po kojem da se ovo izlucenje obavi. Ovo se je naime izluőenje moglo po mnienju istoga racunovodstva obaviti na trojaki nácin i to: a) da se Hrvatskoj izluci onolika glavnica, koliku treba za nastavno namirenje svojih postojecih i iz upitnih zakladah platiti se imajucih izdatakah; b) da se izluci samo onaj imutak, koj je komassiranim ugarsko - hrvatskim zakladam iz Hrvatske pridosao; c) da se sastavi obracun dohodka i troska za cielo vrieme skupne uprave t. j. od god. 1782 do g. 1848 i prema resultatu ovoga obracuna hrvatska tangenta izluci. Zakladni odbor pod predsjednictvom Dragutina Szabó-a predlaze u svom izviescu na baruna Greringera od 19. prosinca 1849. br. 1163. na posliedku pomenuti treci nacin-kao Sto to dokazuje prilog 4 •/. a báron Greringer svojim izviescém na ministra nutarnjih poslavah od 29/12 1849. br. 6486. preporuéi oraj treci nácin sbog tóga, da se ak-