Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-703. Az igazságügyi bizottság jelentése, „az erdélyi, ugy a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyei és Kővárvidéki területek birtokrendezési ügyeinek egyszerüsitése és gyorsitása tárgyában” szóló törvényjavaslatról

703. szám, 37 önállóan járván el, az általa hitelesített végrehajtási munkálat csakis a felek előterjesztése esetében kerül a királyi törvényszék elé; mig ily előterjesztés hiányában, a törvényszék határozata nélkül is végbefejezést nyer a hitelesítés által az egész eljárás. A végrehajtás elleni fellebbezési jogorvoslat birtokon kivül eddig is meg volt engedve, s azt megszorítani most sem találtatott szükségesnek. 29. §. E szakasz a jelenleg létező költség-rendszernek megfelel, s oly általánosan elfogadott elve az úrbéri és birtokrendezési ügyeknek, hogy minden külön indokolás feleslegesnek tűnik fel. 30. §. Az úrbéri elkülönítési eljárás költségeinek viselése az erdélyi részekben alkotmányos törvény által még nem volt ugyan szabályozva, de az 1872-iki ministeri rendelet 63. §-a a költségeket lényegileg azon módon szabályozza, mint a hogy az a jelen szakaszban is szövegezve lett. A ministeri javaslat 11. és 12. §§-ai a birtokrendezés minden neménél, tehát az urbéri elkülönítésnél is, a költségeknek birtokaránylagos viselését hozta javaslatba. E javaslathoz azonban az igazságügyi bizottság nem járult, mert el kell ismerni, hogy a magyar törvényhozásnak az úrbéri rendezések ügyeiben egyik sarkalatos elve volt az, hogy .a volt úrbéresek a rendezésnek készpénz-költségeitől mentesek legyenek, s csakis természetbeni napszámokat adjanak ahhoz. Ezen sarkalatos elvnek megváltoztatására a kellő indok itt sem forog fenn. Ennélfogva a tisztán úrbéri természetű elkülönítési ügyekre nézve a költségek viselésének, s azok előlegezésének és behajtásának eddigi rendszerét a bizottság ezen szakasz szövegezésében fenntartandónak véli. 31. §• Az arányosítások költségei tekintetében az 1871. évi LV. t. ez. 26. §-a elismerte az aránylagos költségviselés elvét, de ez alól kivételt tett a vegyes községekben létező úrbéresekre nézve, mert az ezek illetménye arányában járó költségeket, a volt földesúr által rendeli megfizettetni. — Ezen kivételnek megszüntetését az igazságügyi bizottság helyesnek találta két okból. Először nincs sem jogos, sem méltányos alapja a volt úrbéresek költségmentességének az arányositási eljárásnál, hol ők semmi természetbeni szolgálmányokat nem teljesítenek, s ennélfogva az eljárásnak semmi terhében nem részesülnek; de még kevésbbé van jogos vagy méltányos alapja annak, hogy a költségeket a volt úrbéresek illetményei után a volt földesúr fizesse, holott igen gyakran megtörténik, hogy azon vegyes községben, hol számos volt úrbéres gyakorolt a közös területen használati jogokat, a volt földesúrnak semmi majorsági birtoka sem lévén, ő az arányosítandó közös területből semmi részt sem kap, s az eljárásból részére nem jut egyéb, mint a fizetési kötelezettség volt úrbéresei illetménye után. — Ezen jogi és méltányossági szemponton kivül: Másodszor egy gyakorlati indoka is volt annak, hogy az igazságügyi bizottság az arányosítás költségei alól a volt úrbéreseket meutesithetőknek nem tartja, s ez indok abban áll, hogy a költségösszegeknek a pénzügyi közegek által az adóval együtt behajtása, — nagy bonyodalmak nélkül, — csak ugy lehetséges, ha a község minden lakóinak földadója után az egyesek személyes jogviszonyainak különbsége nélkül kirovathatik a költségjárulék. Ezen indokokból az arányosítások ügyeiben az illetmény arányában viselendő költségek és azoknak adóaránylagos előlegezése kimondandó volt. 32. §. Tagosítások eseteiben a bizottság elfogadta a ministeri javaslat álláspontját vagyis a költségeknek a tagosítás alá jött birtok földadójának arányában viselését és pedig elfogadta