Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-699. A közlekedésügyi bizottság jelentése, „a láncz vagy kötélhajózásról” szóló törvényjavaslatról

699. szám. 11 általán nem versenyezhet. Ép ugy, mint a hogy az úttalan forgalom a köutival s ez ismét a vasútival nem versenyezhet; ép oly képtelen lesz a rendes vontatás a láncz-vontatással versenyezni. És ez esetben teljesen hasztalan lesz a Duna szabadságára hivatkozni, a midőn magán a Dunán teremtetik oly előny, a mely a versenyző felek egyikét vagy másikát. 30—40%-nyi költségkímélésben részesiti. Azon vállalat — nem ok nélkül hangsúlyoztatott magának a dunagőz-hajózási-társaságnak 1870-iki közgyűlésén, — mely a lánczot leteszi, az fogja uralni (beherrschen) a Dunát. A tényeknek elfogulatlan mérlegelése minden kétséget kizárólag erre vezet. Ugyanezen felfogásból indul ki a kormány által előterjesztett javaslat is; csakhogy azon meggyőződésnek ad kifejezést, miszerint a lánczot letevő vállalat túlsúlya, eléggé fog korlátoltatni a törvényjavaslat 1. §. d) és e) pontjában felvett azon határozatok által, mely szerint a lánczhajózási vállalat a saját s az idegen járművek közt különbséget nem tehet, de azok szállitását, az állomási helyre beérkeztük sorrendjében köteles eszközölni; továbbá az árszabások csak a kormány jóváhagyásával léptethetők életbe vagy változtathatók meg, s az egyes szállítóknak adott bárminő kedvezmények mindenkinek megadandók, kik ugyanazon feltételek mellett kívánnak szállítani. Valóban — elismeri készséggel a bizottság, — ezen rendelkezések által, ha azok pontosan keresztül vihetők volnának és tényleg keresztül vitetnének, sok visszaélés volna lehetetlenné téve; azonban kételyei vannak a bizottságnak az iránt is, ha vájjon az ellenőrző hatóságok legjobb akarata mellett is, a hajózási üzlet természeténél fogva, magoknak ezen rendszabályoknak pontos megtartása kellőleg ellenőrizhető volna-e? más oldalról pedig azokat nem véli elégségeseknek arra, hogy azokkal magokkal, az engedélyes vállalattal szemben, a hazai kivitel érdekeit biztosítottnak tekinthetné. A lánczhajózási vállalat ellenőrzése ugyanis a beérkezési sorrend pontos megtartását illetőleg csakis, azon esetben nem igényelne hosszas secaturákkal összekötött eljárást, hogyha magának a vállalatnak egyáltalában nem volnának szállítandó hajói, sem más, tőle idegen ily vállalattal szorosabb üzleti összeköttetésben nem állana; már pedig ily vállalatra számítani nem lehet. A mi a tarifák megállapítását illeti: azoknak fix tételekbe szedése — mint minden létező hajózási tarifáé, magáé az oly szoros ellenőrzés alatt álló osztrák-magyar Lloyd-társaságé is igazolja — inkább csak bureaucraticus használatra való, miután a szállítási díj az üzlet viszonyaitól lényegesen függ, s hogy az ellenőrzés csaknem teljesen lehetetlen: arra nézve a hajózási üzlet természetén kivül, hivatkozhatunk az 1873: XIV. t. ez. létrejötte előtt magán a Dunán a dunagőzhajózási-társasággal szemben tett tapasztalatokra, a mely időben joga volt az államkincstárnak a tarifákat ellenőrizni, a mely ellenőrzés lehetetlensége az állam részéről, boszantó és czélzatos volta pedig a társaság részéről, jogosan panaszoltatott és szükségképen a fent emiitett tőrvényczikk létesítésére vezetett. De a bizottság nézete szerint ezen kikötések nem is elégségesek. A dunai tarifa, nevezetesen a láncz behozatala esetén, két tételből fog állani. Az egyik a láncz használatáért, a másik az uszály használatáért szedett díj. Már most az elsőt igenis szabályozná a kormány, de a másikat nem. Mi volna könnyebb és természetesebb ily viszonyok közt, mint az, hogy a láncz használatáért szedett díjnál, a kormány közbenjöttére, netalán mérséklendő díjtétel épen oly módon egészíttetnék ki az uszály használatáért járó díj által, hogy a kettő együttes tétele épen oly nagy legyen, mint lett volna a szabályozás nélkül, s hogy igy a vállalat jövedelme teljesen biztosítva legyen? Vagy azon esetben, ha a vontatás oly esetleg rövid folyamszakaszon is vétetnék igénybe, hol láncz letéve nincs: a láncz nélküli vontatás javára könyveltetnék el az összbevételnek a megszabott díjtételen túleső egész része ? Növeli a kételyeket még annak meggondolása is, hogy a Duna hazánkon átfutó folyó lévén, a láncz engedélye esetleg oly vállalatnak 2*