Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-699. A közlekedésügyi bizottság jelentése, „a láncz vagy kötélhajózásról” szóló törvényjavaslatról

12 699. szám. juthatna, mely e hazán keresztül az ország délkeleti szomszédaitól az északnyugoti piaezokra ép ugy favorizálná — s a lánczczal ezt mindenesetre még nagyobb mértékben tehetné, — a román nyersterményeket, a magyar nyerstermények rovására, s a nyugoti ipart a keleti piaczokra a a magyar ipar rovására, mint a hogy élénken emlékezetünkben van ez eljárás a XI. számú speciál-tarifa esetében, a magyar gabona (Budapestről Würzburgba fagy Aschaffenburgba jelentékenyen drágább volt a gabnaszállitás, mint Semendriából) vagy a bécs-giurgevói forgalom pl. a kocsik esetében (Bécsből olcsóbban vitettek a kocsik Bukarestbe mint Pestről). Ily eshetőségek nemcsak kizárva nincsenek, de bekövetkezésük teljesen valószinű, miután a forgalom természetszerűleg mindig a végpontokra irányul a közbenesők rovására, s a közbeneső piaczokról az egyedüliszabályozó : az egészséges verseny lehetősége, épen a fentebb mondott okoknál fogva, teljesen ki volna zárva. Hozzájárul mindehhez még azon — további megfontolást érdemlő — körülmény, hogy, miután nyugati piaczainkon való versenyképességünk szabályozza főleg nyersterményeink árát, e piaczi konjunktúrákhoz simuló, esetről-esetre azt követő, fluctuáló tarifapolitikára van szükségünk. A tarifapolitika kulcsát pedig a legolcsóbb szállítási mód: a viz s itt ismét, mint a szabad viznél is olcsóbb, a lánczhajózás szolgáltatja. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a tarifaszabályozás ezen regulatora hazai terményeink versenyképességének érdekében gyorsan képes legyen a közgazdasági helyzethez simulni, esetleg nagyobb pénzügyi előnyökről lemondani; mind oly feladat, a melyet magánvállalattól a legjobb akarat mellett is követelni alig lehet. Hasonló szempontból való figyelembevételt igényelnek Budapest főváros érdekei, melyeknek kiegyeztetése a keresztülfutó dunai lánczczal csakis az esetben lehetséges, hogyha a láncz használata tisztán a közérdek által vezettetik, s a fővároson átfutás, — mely ellen annyi jogosult panasz van már eddig is pl. az osztrák államvasuttársasággal szemben, — a hosszabb szállitás megnyerése érdekében nem favorizál tátik, mit magán vállalattal szemben aligha volna méltányos követelni. Azért a bizottság teljes határozottsággal kifejezendőnek tartotta azon meggyőződését, hogy a láncz vagy kötél berendezését teljes megnyugvással csakis az állam kezei közt látná. Ugyanazon meggyőződés ez, mely vezeti hazai forgalmi politikánk másik ágában, a vasutaknál, az elméket. Ugyanazon felfogás, mely óriási költségekkel és óriási áldozatok árán törekszik arra, hogy kiviteli fővonalaink az állam hatalmába essenek, vezeti itt is a bizottságot, mely azt véli, hogy ezen — aránylag egészen jelentéktelen — áldozat nagyon is méltó helyre volna elhelyezve a Duna biztositásában, érdekeink számára. Az analógia teljesen áll, miután a láncz, mint fentebb érinteni szerencsénk volt, a monopólium egy nemével ruházná fel a vállalatot ; sőt a jelen esetben még némely más, különös megfontolást igénylő okok is harczolnak a bizottság felfogása mellett. Az első az, hogy nincs kinek engedélyezni teljes megnyugtatással a lánczot. A vállalat engedélyezése esetén ugyanis csakis egy komoly vállalkozó tarthat számot az igénybevételre: az első dunagőzhajózási társaság. E társaságnak fényes múltja, fényes szolgálatai vannak. A láncz letételére hatalmas pénzügyi állása teljes garantiát nyújt. Eltekintve attól, hogy egy esetleg új vállalat igen könnyen lehetne csak névleg más, de tényleg ugyanazon érdekek szolgálatában, s hogy a fusió, kartell, részvénybirtoklás stb., az egybeolvadás különböző módozatainak egyikét vagy másikát végleg megakadályozni lehetetlen volna; eltekintve mindettől, mi azt hisszük, hogy a kormány a túlhajtott chauvinismus vádja nélkül nehezen zárkózhatnék el attól, hogy caeteris paribus a dunagőzhajózási társaság kérelmét mellőzhesse. Miután pedig ezt kétségkívül megteszi a nevezett vállalat, pénzügyi helyzete folytán képes, saját legfontosabb érdekeinek nyomása alatt pedig kénytelen lévén erre: meg kell barátkoznunk azon gondolattal, hogy a láncz- vagy kötélhajózás engedélyezése