Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-723. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a czukoradóról szóló 1878. évi XXIII. törvényczikk módositásáról” benyujtott törvényjavaslat tárgyában

150 723. szám. Hegedűs: Három hét előtt éppen az ellenkezőjét mondta, jóllehet a tényállás ugyanaz volt, mint ma. Lippmann: Igenis, ez időközben azonban egybehívták az enquete-et. Láng: Nem hiszi, hogy ennek következtében az osztrák czukoripar pangásba jut ? Ön maga állitja, hogy az osztrák ipar rohamos haladása meg fog szűnni, vájjon nem fog-e ezáltal az osztrák és magyar ipar a külföldivel szemben veszteséget szenvedni s nem lesz ez érezhető a kivitelnél ? Lippmann : A megosztás méltányosabb lesz, habár az absolut összeg mind nagyobb lesz, a mi ellen én mindig tiltakoztam. Miután a törvény évek sorára intézkedik, azt hittük,, hogy a contingentális összeg változatlan lesz, miután azonban a collegák többsége beleegyezett abba, nem lehet szót emelni ellene. Azt állítják ugyanis, hogy inkább áldozatot hoznak s nagyobb contingentális összeget fizetnek, csakhogy a terhek egyenlő felosztását tegyék lehetővé s hogy ne engedjenek tért az igazságtalanságnak, mint eddig történt. Az új törvény biztosit bennünket az iránt, hogy nem fizetünk többet, mint collegáink. Ezek kétség kivül elönyösebb helyzetben vannak s nekünk kevesebbet kellene fizetnünk. De a meddig a kiegyezési szerződés fönáll, addig nincs mit ezen változtatni. Abban az aránylag kedvező helyzetben vagyunk, tehát, hogy legalább nem kell majd többet fizetnünk, mint fizetnek mások. Még Csehországban is, a hol természetszerűleg nagyobb ellenkezés támadt, mivel a cseh gyárak kis diffusorokban való dolgozás által a legnagyobb hasznot húzták, engedtek az érveknek, mert egyhangúlag elhatározták ezen modus elfogadását. S mivel mi ez enqueteben eltörpülő kisebbségben voltunk, nem tehettünk egyebet, mint engedtünk, annál is inkább, mivel az ellenérvek is birtak némi jogosultsággal. 4. kérdés: Mii tart gyárára nézve elönyösebbnek, a gyakori feltöltést, vagy a tökéletesebb kihasználást és miért ? Lippmann : A répa csekélyebb minősége mellett határozottan előnyös a gyakori feltöltés. Mi Magyarországon csekély minőség fölött rendelkezünk, nyilvánvaló tehát, hogy a mint emlékiratunkban is hangsúlyoztuk, czélszerűbb és elönyösebb a gyakori feltöltés s a répának nem túlságig vitt kihasználása. Nevezetesen nálunk, a hol a tüzelő szerek és a répaminőség tekintetében mutatkozó kedvezőtlen helyzet folytán arra vagyunk utalva, hogy nagyobb mennyiség feldolgozása által érjünk el némi eredményt, ez a rendszer kétség kivül kívánatosabb. Általában azonban azt vethetni ellene, hogy ha a répában V*% czukor kihasználatlan marad, a nemzeti vagyonban történik károsodás. 40 millió mázsa feldolgozásnál egy milliónyi töke az, mely tényleg veszendőbe megy. A magunk gyárára nézve, mely különben kedvezőtlen helyzetben van, ezt nem lehet állítani. Láng: Ön tehát a gyakori feltöltést előnyösnek mondja? Lippmann: Igen, a gyakori feltöltést és a nagymérvű feldolgozást. Hegedűs: A kivánt reform tehát az ön nézete szerint nem volna czélszerü ? Lippmann: Mindent csak relatív értelemben kell vennünk. E reform például múlt évben nem lépett életbe, s nekünk a lefolyt idényben rosszabb dolgunk volt, mint a milyen lesz a jövő idényben. Kérem figyelembe venni, hogy a terhek relativok. Ha a többiek kevesebbet fizetnek, akkor nekem kell többet fizetnem. Múlt évben nem volt ez a reformunk s mégis 50—80—100 %-kal fizettünk többet, mint Cislajthania. Surányra nézve czélszerűbb a minél nagyobb mérvű és gyakori feltöltés, mint megfordítva. Láng: Mikor van több szénre szükség, a gyakrabbi feltöltésnél, vagy pedig a répa nagyobb kihasználásánál ? Lippmann: Több szénre van szükség a gyakrabbi és gyorsabb feltöltésnél s ez a dolog árnyoldala. Az által vált lehetővé Csehországban, a hol a szén felével olcsóbb, mint