Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-723. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a czukoradóról szóló 1878. évi XXIII. törvényczikk módositásáról” benyujtott törvényjavaslat tárgyában

138 723. szám. ki kevesebbet és rosszabbat produkál, még abba a helyzetbe jön, hogy a nagy adó mellett nagy pótfizetéseket is kénytelen teljesíteni. Lukács Béla: A különbség a répa minőségében, vagyis czukortartalmában ezen törvényjavaslatban nincs kiegyenlítve, csupán a jobb kihasználás van lehetségessé téve. Nincs ezen különbségnek nagy jelentősége? Stummer: Ezen különbségnek annyiból van nagy jelentősége bármely adórendszernél is, mert akkor soha sem fog ugyanazon munkaerővel és ugyanazon költségekkel nagvobb czukormennyiséget termelni. 11. kérdés: Hiszi-e, hogy ha, a mint a törvényjavaslat tervezi, a contingentált összeg emeltetik és az ötven napi töltésen felüli töltések külön megadóztatnak, megszűnik az az anomália, hogy a fokozó t czukorkivitel következtében a restitutió által az egész adóösszeg igénybe vétetik, és a contingentált összeg pótfizelés által fedezendő f Nem lehet-e attól tartani, hogy, mint a tapasztalás bizonyítja, a czukoradó minden emelése csak a túlproductió fokozásával és a restitutió összegének növelésével járván, a jelen javaslat is a gyárakat a túlproductió Jokozására szoriiandja, és a restitutióval járó anomália még inkább fokozódik? Stummer: Azt hiszem, hogy az új törvény hectoliterként 18—20 métermázsára terjedő contingentált összeg mellett a pótfizetést nélkülözhetövé teszi. Természetes, hogy e kijelentésem megdönthetövé válhatik. Ha az idén 30%-kal több répát dolgozunk föl, mint a múlt évben, ugy ez által utófizetési quota keletkezhetik, miután a restitutióban, a mint indítványozzák, kétségkívül csekély kiviteli praemium foglaltatik, de a restitutió semmiesetre sem fog oly dimensiókat ölteni, mint eddig. Ezt számszerűleg az által is be lehet bizonyítani, hogy a termelés a diffusionalis eljárásnál 15 — 80 közt ingadozik. Láng: Nem kell tartani attól, hogy azt a lendületet, melyet a czukorgyártás a jelen légi adóztatási mód mellett tagadhatlanul föltüntet, az újabb eljárás megakasztja? Stummer: Az kétségkivül igaz, hogy a tömeges termelés nagy haladást tüntet föl, de ez oda reducálodik, hogy adó-megtakaritásra irányult a törekvés. Mint éveken át czukorgyáros, a magam szempontjából abban találom a haladást, ha a rendelkezésre álló répamennyiségböl minél nagyobb mennyiségű jó czukor állíttatik elő. Ez reális haladás. A termelés kiterjesztése, a melyet nem azonosíthatok az iparág haladásával, másfelöl beteges következményeket vont maga után. Az adómegtakarítás egyetlen eshetőségét kizsákmányolandó, nagy mennyiségű répát kellett földolgozni s ezért oly répát is használtak, mely sem minőségre, sem a helyi fekvésre nézve nem volt czélszerü. A túltermelés gyorsan emelkedett s óriási export-számok kerültek napfényre. Wahrmann: Ha a répa fölhasználásában csökkenés áll be, nem tételezi-e föl ez a czukorgyártás csökkenését is? S vájjon az ország érdekében állónak találja-e, hogy a helyi fekvés szempontjából kevésbbé alkalmas répa a tett intézkedések által czukorgyártásra alkalmaztassák ? Stummer: Az imént utaltam arra, hogy a gyárak a nagy túlproductió folytán kénytelenek voltak tevékenységük mezejét még tovább is kiterjeszteni, semmint ez czélszerü és gazdaságos volt. Az tagadhatlan ugyan, hogy nem lehet gazdaságos prámiummal járulni ahhoz, mikép valamely productum ott állíttassák elő és használtassák föl, a hol az a helyi fekvésre czélszerűtlennek látszik. Nincs azonban kizárva az sem, hogy ott, a hol a répa czélszerűen fölhasználható, újabb helyiségek ne keletkezzenek. El van ismerve az egész világon s a gazdálkodás követelményeinek megfelel az a törekvés, hogy az adómegtakarítás által a répáért 10 krral több legyen fizethető, vagy hogy szükség szerint a szállításra 10 krral több legyen