Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.
Irományszámok - 1878-723. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a czukoradóról szóló 1878. évi XXIII. törvényczikk módositásáról” benyujtott törvényjavaslat tárgyában
723 szám. 139 fordítható. Itt tehát a bonificatió által a gyár oly előnyhöz jutott, melyet a nélkül alig érhetett volna el, mert ha a földolgozás mellett az adót is kénytelen lett volna magára venni, aligha lehetett volna abban a helyzetben, hogy a répa-termelvényre annyit költsön. Wahrmann: Várható a túlproductió csökkenése? Stummer: Csehországban mindenesetre, Magyarországon kevésbé, mert gyáraink rcég sokkal messzebb állnak a túlproductióra való hajszától; a csehek e tekintetben jóval előbbre vannak, mint mi. Helfy : Szeretném tudni, hogy egy gyár körülbelül mennyi productumot ad el az országban s mennyit visz ki s hogy a kivitel tekintetében van-e bizonyos megegyezés a magyar és osztrák gyárosok közt? Stummer: Az én két gyáramból az összes készletet az országban adtam el s csak kisebb mennyiséget küldtem külföldre, többnyire Triestbe. Láng : S egészen függetlenül ? Stummer: Igen, egészen függetlenül. E tekintetben a gyárak közt nincs megegyezés. Ha ma az árak a kivitelnek kedveznek, kiküldjük az árút, s ha az országban jobban fölhasználható, akkor itt adjuk el. Láng: Miként magyarázható az, hogy, mint mondják, Magyarországon többnyire oly czukrot adnak el fogyasztásra, mely nem magyar, hanem osztrák gyárból származik. Stummer: A monarchia termelése kétségkívül fedezi teljesen saját szükségletünket. Sokan vannak azonban Magyarországon, a kik termeivényüket kiviszik. A nagyszombati gyárak összes productumukat Triesztbe küldték, hasonlóképen dolgozik a soproni gyár kifelé is, Gráczba és külföldre, valamint a surányi gyár is. De annyi bizonyos, hogy a magyar czukorfogyasztás többre megy, mint a termelés. Én Magyarország fogyasztását a monarchia összes fogyasztásának 30%-ára becsülöm. A kérdés többi részére már feleltem. 12. kérdés: Ha az add átalány ozás mérvéi az 1878-ik évi czukor adó-törvény alapján az eddig számba vett tényezők alkalmazása mellett a jövő termelési idényre megállapittatnának, mely hatással lenne ez a magyar czukor-iparra? Stummer: Ha e javaslat nem emelkedik törvényerőre, annak eredménye az lesz, hogy az átalányozás még egyszer akkora összegben volna megállapítandó, mint volt a múlt évben s az általam fölsorolt hátrányok fokozottabb mérvben nyilvánulnának. Mi magyarok visszamaradunk mivel Csehország ama erőfeszítéseivel, hogy az erős megadóztatást fokozott termeléssel egyenlítse ki, lépést nem tarthatunk. El kell tehát ismét készülve lennünk nagy utófizetésekre. Hegedűs : Mennyire becsüli ön e ráfizetést ? Stummer: Az adó által be kell hozni először is a restitutiót 19 millió frttal, azonkívül 7 1 / 2 milliót, t. i. a contingentalis számtétel. Ráfizetés nélkül ez 27 milliót tesz ki. A lefolyt idényben 19 millió folyt be czukoradóban. Nézetem és meggyőződésem szerint az összes gyáraknak nem több, mint 25% emelkedett azon elérhető maximumig, mely az áztatási eljárás által földolgozható. Kérem tehát igy fölállítani a számítást: 27 milliót be kell szerezni; ma 1800 kilónyi átalányozás mellett 18 millió folyt be, a gyárak 25% máris elérte a maximumot, ezektől eltekintve, a többiek igyekezni fognak, hogy adóösszegüket tovább túlproductió által a kivitel számára a restitutió utján megszerezzék s igy bizonyára nem sokat számítunk, ha az ismét kilátásban levő fölemelést 25%-ra irányozzuk elő. 18*
